Skip navigation

3.2. Értékelés

Az értékelésnek a pedagógus azon visszacsatoló megnyilatkozásait tekintjük, amelyekkel a tanóra folyamatában az általa kezdeményezett tanulói reagálásokat minősíti. Elsősorban a tanár privilégiuma, de gyakori valamely más tanuló bevonása (És neked, Kata, mi a véleményed Tomi válaszáról?) Ez a tanórán három elemből álló sajátos megnyilatkozás-együttes záró tagja szokott lenni: tanári kérdés – tanulói feleletadás – tanári értékelés.

Az értékelés a nyelvi megformálás szempontjából változatos, mégis bizonyos pedagógiai-kommunikációs konvenciókat követ. Tartalmát illetően aszerint változik, hogy a tanár kezdeményezésére adott tanulói reagálás helyes, helytelen vagy csak részben elfogadható. Az alábbiakban csak néhány tipikus kommunikációs megoldást mutatunk be.

Jóváhagyással csatol vissza a pedagógus az általa helyesnek ítélt tanulói reagálásra. Ez leggyakrabban valamilyen egyetértést vagy pozitív minősítést jelentő szóval (igen, jó) vagy szószerkezettel (jól van, így van, úgy van, így igaz, pontosan így van stb.) erősíti meg a tanulói reagálás helyességét. A fenti szavak vagy kifejezések halmozása, illetve kombinációja még nagyobb nyomatékot ad a minősítésnek, ezáltal növeli annak erejét. (Így van. Igen. Pontosan.) A  helyes válasz elfogadásának másik módja a tanuló szavainak mintegy nyomatékosító (szó szerinti vagy részleges, vagy átalakított) megismétlése gyakran a fenti megerősítő szavak/kifejezések hozzátoldásával.

Tanár: És hogy hívjuk az állítmánynak ezt a fajtáját?
Tanuló: Névszói-igei állítmánynak.
Tanár: Így van. Névszói-igei állítmánynak.

A helyreigazítással a pedagógus egyidejűleg pozitív és negatív visszacsatolással reagál a tökéletlen, pontatlan, részleges stb. tanulói produkcióra. Ennek egyik tipikus módja, hogy csak a helytelennek minősített feleletrészt emeli ki kérdő intonációval, ezzel jelezve, hogy itt kér korrekciót.

Tanár: Melyik folyó mellett fekszik Mohács?
Tanuló: A Duna bal partján.
Tanár: Bal?

Van úgy, hogy a felelet helyes elemét ismétli meg a tanár, s kérdő intonáció és lezáratlanság jelzi, hogy a megismételt résztől kezdődően vár korrekciót.

Tanár: Milyen állat a hód?
Tanuló: Vízparti, emlős és fokozatosan védett.
Tanár: Vízparti, emlős és …?  (A helyes válasz: fokozottan védett)

Az elvetéssel a pedagógus az általa helytelennek ítélt tanulói reagálást értékeli, minősíti, gyakran a nem, nem jó, nem így van, nem pontos stb. szó/szókapcsolat alkalmazásával. A helytelen tanulói válasz sajátos láncolatot indíthat el, amennyiben a tanár ún. segítő kérdésekkel megpróbálja rávezetni a tanulót a helyes válaszra.

Tanár: Milyen szó a vár?
Tanuló: Többjelentésű.
Tanár: Nem. Mit tudunk a többjelentésű szavakról?
Tanuló: Több, egymással összefüggő jelentésük van.
Tanár: És a vár szó jelentései is összefüggnek?
Tanuló: Nem. A vár egyszer ige, másszor meg főnév. Ja, akkor azonos alakú.

A fenti három kategóriának az eltérő tartalom miatt egyrészt eltérőek a nyelvi kifejezőeszközeik, másrészt erőteljesen befolyásolják a kommunikáció menetét, a láncolási folyamatot.