1. A SNYZ (specifikus nyelvi zavar) terminológiájának kialakulása

A nyelv-és beszédfejlődés elmaradása, zavara kutatástörténetében a beszéd jelenségéről a nyelv, nyelvi képességek jelenségeire került át a hangsúly. Ezt tükrözik a terminológiai változások is, a késő, vagy kései beszéd helyett („delayed speech” – Lovell-Siddall, Fehérné Foniátria), a nyelvi képességek komplexitását és fejlődési zavarát helyezik középpontba, melynek a beszédben megnyilvánuló jelenségek csak járulékos tünetei („delayed language” – Weiner, 1974, Fehérné, 2013). 1981-ben Stark és Tallal nevéhez köthetően megjelenik a „specifikusság” jelző, mint a csupán nyelvi képességeikben és fejlődésükben zavart mutató gyermekek nyelvi és beszédbeli sajátosságainak kiemelésére, a tüneteket és fejlődési mintázatot megkülönböztetve ezzel a más, elsődleges zavarokhoz társulóan kötődő nyelvi-nyelvfejlődési és beszédzavaroktól. Leonard (1981) használja először a „specifikus nyelvfejlődési zavar” – (Specific Language Impairment, röviden SLI) fogalmát, mely ettől kezdve válik a legelterjedtebbé a nyelvfejlődési zavarokat nyelvre (és beszédre) korlátozottan leíró terminussá a társtudományok széles körében.  (Fehérné, 2013)

„Az Amerikai Logopédiai Társaság definíciója szerint a specifikus nyelvi zavar diagnózis megállapításának feltétele, hogy a gyermeknél „zavart fejlődés figyelhető meg a beszélt nyelv, írás és/vagy egyéb szimbólumrendszer megértése és produkciója terén. A zavar megnyilvánulhat a nyelv formai és/vagy tartalmi vonatkozásában, valamint a nyelv használata tekintetében, illetve a fentiek bármiféle kombinációjában.” (Marton Klára 2009, 61.o.) A fejlődési, fejlődéses nyelvi zavarok, melyek a korábbi „developmental language disorders” elnevezéssel gyakran átfedésben a fejlődési diszfázia, akadályozott beszédfejlődés fogalmaival, mára már a tágabban értelmezett nyelvfejlődési zavarokra utalnak, magukba foglalják az egyéb fejlődési, vagy veleszületett zavarokhoz, sérülésekhez,, deficitekhez társuló, járulékosan kapcsolódó beszéd-és nyelvfejlődési zavarokat. Ezért célszerű és szakszerű a „specifikus” jelző használata, mikor a gyermekek azon csoportjáról beszélünk, akik mentesek halláskárosodástól, nem-verbális intelligenciájuk intakt, neurológiai károsodás nem jelentkezik, és interperszonális kapcsolataikban tipikus fejlődést mutatnak (vagyis: a deficitet nem magyarázzák jobban neurológiai, szenzoros, kognitív vagy társas-érzelmi problémák. (Pléh Csaba, Kas Bence, Lukács Ágnes, 2008). Tüneteik kizárólag a nyelvhasználat érintettségét jelzik. Kutatási és a logopédia szempontjából diagnosztikai és terápiás tervezési kérdés továbbá, hogy (1)a nyelvhasználat hátterében meghúzódó, azt részben alapozó nem-nyelvi funkciók milyen hatással lehetnek a nyelvi deficitre, (2) megkülönböztethetők-e tipizálható alkategóriák (3) a különböző kombinációban, előfordulással és súlyossággal fellépő kapcsolódó nem-nyelvtani deficitek magyarázzák nyelvieket, vagy következnek-e  azokból, (4) létezik-e elszigetelten működő – és így terápiás intervenció alá vonható – nyelvi modul. (Pléh-Kas-Lukács, 2008)

A klinikai és az általános szakszolgálati tevékenységet folytató logopédiai gyakorlat, diagnosztika még mindig gyakrabban alkalmazza a megkésett beszédfejlődés, akadályozott beszédfejlődés, fejlődési diszfázia, nyelvfejlődési zavar fogalmait, ennek kereteit a DSM-IV, és a BNO-10 diagnosztikus rendszerek, valamint a klinikai hagyomány is ezt támogatja. A nyelvészeti, pszicholingvisztikai megközelítés elterjedése a logopédia gyakorlata, és a klinikum területén is „ várja” és hirdeti az elterjedtebb SNYZ (specifikus nyelvfejlődési zavar) diagnosztikus kategória alkalmazását, ezt támogatják a részben kidolgozás alatt álló, részben már használatban levő nyelvfejlődési vizsgálóeljárások, melyek érintik a munkamemória, beszédészlelés, fonológiai tudatosság, receptív és expresszív szókincs, morfológiai, morfo-szintaktikai szintek vizsgálatát.

a DSM-IV szerinti kategóriák (1995)

„expresszív beszédfejlődési zavar” (315.31)

 „receptív-expresszív beszédfejlődési zavar”(315.32)

A nyelvi zavar hátterében nem feltételez általános kognitív zavart, sem általános fejlődési zavart, a nyelvi elmaradást standardizált nyelv-központú mérőeszközökkel megközelíthetőnek tartja.

A BNO-10 a pszichés fejlődés zavarai (F80-F89) közé helyezi a specifikus nyelvi zavart:

„F80 Specifikus beszéd-nyelvfejlődési zavarok

„Olyan zavarok, melyekben a nyelvelsajátítás normál folyamatai már a korai életszakaszban zavart szenvednek. A zavar nem tulajdonítható közvetlenül neurológiai vagy beszédszervi anomáliáknak, érzékszervi károsodásnak, mentális retardációnak vagy környezeti okoknak. A specifikus beszéd-nyelvfejlődési zavarokhoz gyakran társulnak egyéb problémák, így írás-és olvasászavar, a személyközi kapcsolatteremtés zavara, érzelmi és viselkedészavarok.”

            Altípusai:

            F80.0 Specifikus beszédartikulációs zavar

            F80.1 Expresszív nyelvi zavar

            F80.2 Receptív nyelvi zavar