Skip navigation

1. Nyelvfejlődési zavarok

A beszédprodukció, verbális közlések alakításának és expresszív kifejezésének kezdete a tipikus nyelvi fejlődés esetén 10-18 hó közé tehető. A beszélés megindulásának késése 18 hónapos korig tehát fiziológiásnak tekinthető, ezt meghaladóan a legenyhébb beszédfejlődési elmaradást, az úgynevezett, szűk értelemben vett megkésett beszédfejlődést (LT, „late talk”, „late talking”, „late talkers”) ezen esetekben már feltételezhetjük, a beszélés kezdetének kitolódása az említett életkori határtól patológiásnak tekinthető. A szűkebb – és korszerűbb – értelemben vett úgynevezett kései, késői beszéd, beszédkezdet azt a gyermekpopulációt is jellemzi, melyben a gyermekek két évesen még nem birtokolnak 50 szavas expresszív szókincset. A holofrázisok, szókombinációk alakítása ezen előfeltételei hiányában akadályozottá, korlátozottá válik. A megkésetten, de tipikus ütemet követően meginduló beszéd kezdetének időbeli határa lányoknál 24, fiúknál 30 hó. Kassai Ilona szerint a felső életkori határ 2 és fél év. (Kassai, 2005, Hirschberg, 2013). A beszéd hiánya (alália, mely e helyt nem a beszédhibák körébe tartozó hangzóejtés hiányát jelöli elsősorban!) lehet teljes, ekkor a gyermek csak vokalizál, vagy lehet részleges, ebben az esetben vagy 1) eléri a tipikus fejlődésmenetre jellemző szintet, vagy 2) megreked a nyelvi szintek használatának korlátozott szintjén, mely a beszéd-kivitelezésben megnyilvánul, vagy 3) stagnál tartósan, vagy szakaszosan.

Az Európai Foniáterek Uniójának Beszéd és Nyelvi Bizottsága (1987) is megkülönbözteti a beszédkésést (6-12 hónyi lemaradás, melyet a gyermek maradéktalanul „behoz”, felzárkózik hasonló korú társaihoz) a beszédzavartól, melynek okai feltárhatóak és feltárandóak, nem behozható hátránnyal sújtják beszédfejlődésükben a zavarral küzdő gyermekeket. A Német Foniátriai és Gyermekaudiológiai Társaság időbeli határt húz a megkésett és zavart mutató nyelvi fejlődés között, 36 hóig késésről, azt meghaladóan elhúzódó beszédkezdet esetében zavarról beszélnek.

A kései beszédkezdet (LT- „late talking”, „late talkers” – valódi megkésettség) korábban a hazai szakirodalomban is sokáig átfedést mutatott a súlyosabb beszéd-és nyelvfejlődési elmaradással, melynek szaknyelvi differenciálódását a 4.         „Nyelvfejlődési zavarok meghatározásának terminológiai változásai” c. fejezetben már ismertettük.

Mérei Ferencné (1983) a gyűjtőfogalomként emlegetett megkésett beszédfejlődés okai tekintetében multifaktoriális halmozódást jelöl meg. Az okok szerinti osztályozás két nagyobb kategóriája szerint megkülönbözteti a

(1)   veleszületett (2) szerzett beszédfejlődési elmaradásokat. 

A veleszületett jelleg hátterében megjelöli a) a familiaritást (megközelítőleg 20%, apai ágon körülbelül kétszeres előfordulási gyakorisággal, b) általános motoros fejletlenséget, mely mozgáskoordinációs zavarban mutatkozik meg mind a nagymozgások, mind a finommozgások, így az oro-motoros praxia területén. Összefoglalva:  vagy perifériális, vagy központi idegrendszeri és/vagy szervi anatómiai vagy funkciózavarok köré rendeli a veleszületett formák megjelenését. A szerzett formák közé sorolja: a) a pre/peri/posztnatális ártalmakat, melyek az esetek 15%-ánál jelentkeznek. b) gyakori fertőző betegségeket újszülött, vagy csecsemőkorban c) koraszülöttséget, vagy kis súllyal való születést d) környezeti tényezők következtében hátrányt szenvedő beszéd-és nyelvi fejlődést (ilyenek például a hospitalizáció, depriváció, izoláció, elhanyagoltság). (Méreiné, 1983)

Gerebenné Várbíró Katalin (1991) a késett és zavart mutató nyelvi fejlődés elkülönítéséhez és osztályozásához súlyossági kategóriákat is hozzárendelt, melyeket kutatásai alapján több szerző munkássága is alátámasztotta (Arnold, 1959, Becker és Sovák 1975, Kiese 1983)

Gerebenné Várbíró Katalin (1991) Nyelv- és beszédfejlődési elmaradások súlyosság szerinti osztályozása 79. oldal

Feladat

Felsorolás-szerűen sorakoztassa fel a fejlődési zavarokat a „Gyermekkori hangképzési, beszéd-és nyelvi zavarok besorolása a funkcióterületek érintettsége alapján (Schrey-Dern 2006 a/b). A feladat elvégzéséhez szükséges táblázatot megtalálja a "Megoldás" gombra kattintva.

Ennek értelmében a legenyhébb forma a megkésett beszédfejlődés, időbeli eltérések, enyhe fonetikai-fonológiai hibákkal, a beszédzavar jó prognózisú, fejlesztéssel, logopédiai terápiával az ép fejlődésmenetnek megfelelő beszéd-és nyelvi állapot elérhető- Hátterében érési folyamatok elhúzódása, hajlam, környezeti tényezők játszanak szerepet. .

„A beszédzavar receptív, expresszív és integratív beszédteljesítmények centrális eredetű időleges és strukturális eltérését jelenti” (Gerebenné 1991, 78.o.) Hátterében veleszületettség, pre/peri/posztnatális ártalmak valószínűsíthetők, melyek műszeresen nem kimutathatók, de az idegrendszeri érintettség, érési folyamatok, integratív működések enyhe fejlődési zavarát feltételezik, melyek pszichodiagnosztikus tesztekkel követhetők nyomon.

„A beszédfogyatékosság a beszédfunkció olyan fejlődési zavara, mely a beszédfejlődés első szakaszának lezárulása (3 éves kor előtt), orvosilag is diagnosztizálható agykárosodás következtében lép fel.”  (Gerebenné 1991, 87.o.)

A fejlődési diszfázia (akadályozott beszédfejlődés) és a megkésett beszédfejlődés összevetése az 1990-es években használatos terminológiai sajátosságok szerint

Feladat

Egészítse ki a fogalmakkal a megkésett és akadályozott beszédfejlődés jellemzőinek elkülönítését meghatározó táblázatot! Segédletnek az alábbi képet használhatja:

 

Megkésett beszédfejlődés

Fejlődési diszfázia (akadályozott beszédfejlődés)

 

Nyelvi deficit szintjei

 

 

 

 

Érintett nyelvi funkciók

időbeli és strukturális

Súlyosság

Társult kognitív részképességzavar

Enable JavaScript