I. Beszédhiba, beszédzavar, beszédfogyatékosság

Az ember alapvető szükséglete, hogy képes legyen a gondolatait, érzéseit másokkal megosztani, kapcsolatot teremteni, fenntartani. Ennek alapvető eszköze a beszéd. A beszédben való akadályozatás nagymértékben gátolja a környezettel való kontaktust, ahhoz való alkalmazkodást, a szocialaizáció folyamatát, aminek következtében az egész személyiség sérülhet. Attól függően, hogy ez a sérülés a beszéd melyik területét érinti, vagy éppen milyen mértékben beszélhetünk hibáról, zavarról vagy fogyatékosságról. Vannak a beszédfejlődésben olyan időintervallumok, mikor a különböző hibák megjelenése a beszédben élettani, azaz a normál fejlődés együtt járója lehet. Terápiát ezek az esetek nem igényelnek.

„ A kommunikációs problémák átfogó megnevezése a beszédben való akadályozottság. Az akadályozottság bármely életkorban felléphet, kialakulhat öröklött, szerzett, organikus, funkcionális okok következtében, különféle tünetim szerveződésben és kiterjedtségben:”

(Torda 2000 in. Illyés) 576.o.