3. A Specifikus Nyelvfejlődési Zavar tünettana

„Az SLI specific language impairment – SNYZ, specifikus nyelvi zavar kutatási kategória, elsődleges motiváció az ép szenzórium és idegrendszer, normál övezetbe eső nonverbális intelligencia és szociális készségek mellett, csak a nyelvelsajátításban jelentkező korlátozottság vizsgálatából, általában a „humán nyelvi képesség” természetéről szerezzenek információkat. E szemléleten belül jelent meg egy szűkebb kategória, a „nyelvtan-specifikus nyelvi zavar” (G-SLI – „grammatical specific language impairment”, van der Lely, Stollwecrk, 1997, Bishop és mtsai, 2000) – ők a lexikai, szemantikai, pragmatikai és más nyelvi szintek ép működése mellett feltételezik egy grammatika-specifikus zavart mutató alcsoport körülhatárolhatóságát.  Az SLI kategórián belül, részben követve a DSM-IV kategóriákat több szerző megkísérelt alkategóriákat elkülöníteni, ezek részben átfedik egymást, másrészről nem fedik le a nyelvfejlődési zavart mutató gyermekek teljes populációját. Ilyenek például:

„csak expresszív SLI” (Whitehurst és mtsai, 1992)

„expresszív-receptív SLI” (Bishop és Adams, 1989)

„”szemantikai-pragmatikai SLI” (Bishop és Adams, 1989)

„SLI artikulációs és nem-verbális deficitekkel” (Vargha-Kadem és mtsai, 1995), akik ezen alcsoporton belül kiemelik az orális apraxia elsődlegességét. ((Pléh-Kas-Lukács, 2008)

A klinikai gyakorlatban egyre inkább az „elsődleges nyelvi zavar” terminológia biztosítja a nem más zavarokhoz másodlagosan társuló nyelvfejlődési zavar jelenségkörének elkülönítését („primary language disorder” – PLD. Tomblin és mtsai, 1996  in. Pléh-Kas Lukács, 2008)

Leonard (1998) a kései beszédindulás, időben elhúzódó beszéd-és nyelvfejlődés, mint „megkésett beszédfejlődés” kritériumrendszerétől megkülönböztetendően az alábbiakban foglalja össze a specifikus nyelvfejlődési zavarra utaló nyelvi eltéréseket:

1. nyelv-és beszédfejlődés, elhúzódása, késése
2. „plató”-jelenség, vagyis az elmaradások részleges behozatala, a deficitek kiküszöbölése stagnáló állapotokkal jár együtt, a nyelvi képességek szintje a tipikus fejlődésmenetnek nem fog megfelelni későbbi életkorokban sem
3. egyes nyelvi szintek fejlődése is atipikus, specifikus fejlődési profilt mutat
4. tipikus fejlődésmenetben is szisztematikusan megjelenő hibák időbeli, mennyiségi és strukturális továbbélése, fennmaradása
5. specifikus, a tipikus fejlődésmenetre egyáltalán nem jellemző formák, nyelvi jelenségek megjelenése

Előfordulási gyakoriság. iskoláskorú gyermekek megközelítőleg 7%-a, a fiúk és lányok aránya megközelítőleg  3:1.

A zavar érintheti a produkciót, vagy együttesen a beszédpercepciót és produkciót. Az előjelek már jelentkeznek kétéves kor körül, elsősorban a szókincs terjedelmének szűkösségében.

Bishop (2006), Grizzle és Simms (2006), Leonard (1998) és hazai kutatók közül Pléh (2002) eredményeit összefoglalva Fehérné (2013) alapján a specifikus nyelvfejlődési zavarról elmondható:

• nyelvi és beszédbeli elmaradás jelentős, szignifikánsan életkori átlag alatti
• nyelvi, beszédbeli és kognitív teljesítmények nagyfokú diszkrepanciája
• szocializációs hátrány, környezeti depriváció az állapotot nem magyarázza
• iQ 85 feletti nonverbális intelligencia a kognitív, mentális funkciók tekintetében
• ép szenzórium (ép hallás)
• negatív neurológiai státusz
• ép oro-motoros struktúra és funkció
• negatív fül-orr-gégészeti és audiológiai lelet 1 éven belül
• társas kapcsolatok, interakciók, szocializáció normál ütemű fejlődése és jelenségei
• megfelelő anyanyelvi környezet, elegendő mennyiségű és minőségű interakció
• elmaradó szókincs-robbanás
• alakilag hibás beszéd, artikulációs hibák és zavarok még iskolás korban is fennállnak
• életkori átlagtól elmaradó grammatikai szerkesztettség, korlátozottabb megnyilatkozás-terjedelem
• receptív és expresszív szókincs is elmaradó az életkori átlaghoz viszonyítva
• rövid távú verbális emlékezet gyengesége – szó és mondatismétlési tesztek tanúságai alapján
• beszédpercepció gyengesége, elsősorban összefüggő szöveg megértése és feldolgozása esetén, melyet befolyásol a beszélő beszédtempója, artikulációja