4. Kommunikációjuk

Magyarországi kimutatások alapján a Down-szindróma a leggyakrabban előforduló örökletes idegrendszeri akadályozottságot érintő tünetegyüttes, melynek egyik fő ismertetőjegye a jelentős kommunikációs készségek hiányossága (Tar, 2013).

A Down-szindrómás személyek nyelvi fejlettsége és intelligenciakoruk, vagyis értelmi állapotuk súlyossága között összefüggés van. A kommunikatív viselkedés és a társalgási kultúra a viszonylag jól funkcionáló területek közé tartoznak (Lányiné, 2009).

 A Down-szindrómás személyeknél a gondolkodás nyelvben kódolt műveletei sérültek, így nyelvi fejlettségük megfelel az intelligenciakoruknak.  A kommunikatív viselkedésük és a társalgási kultúrájuk jó utánzókészségüknek köszönhetően jó. Nehézségeik különösen a morfológia területén jelentkeznek.(Radványi, 2002.)

Gyakoriak az artikulációs hibák, a nazális hangképzés és a rekedtes hangszín, illetve körükben több személyt érint a dadogás. A Down-szindrómás gyermekek valamennyi nyelvi területen alacsonyabban teljesítenek, mint vegyes diagnózisú társaik (Lányiné, 2009).

A beszéd előtti nyelvfejlődésben és kommunikációban hasonlókat tapasztalunk, mint ép fejlődésmenet esetén. Gőgicsélés, játék a hangokkal, előbbi örömforrásként való alkalmazása, illetve hangokkal a környezet befolyásolása esetükben is jellemző. Csecsemőkorban, bár válaszolnak édesanyjuk verbális kezdeményezéseire, a válaszok, reakciók eltérnek attól, amit ép fejlődésmenetű gyermekek esetében tapasztalunk. Interakciót ritkábban kezdeményeznek. Gőgicsélésben a szótagok megduplázása náluk lassabb folyamat eredménye, illetve több időre van szükségük ezek nyelvi repertoárba történő beépítésére (Lányiné, 2009).

A Down-szindrómás egyének közül többen hallási nehézségekkel küzdenek. Az okok hátterében a gyakori felső légúti megbetegedések, a jellemzően gyenge immunrendszerük is szerepet játszik (Perjésiné, 2011).

Radványi (2009) különböző szakirodalmak áttekintését követően összegzi, hogy egyrészt a Down-szindróma esetén tapasztalható motoros fejlődés késése olyan elmaradásokat von maga után, melyek a vokális fejlődés területén jelentkeznek. A kanonikus gagyogás később azonosítható, illetve a megjelenő hangok is hibásak. Szókincsük csekély. Másrészt a Down-szindrómás és Williams-szindrómás gyermekek nyelvi jellemzőit összehasonlítva a beszédmegértésben és a gesztusok alkalmazásában sikeresebbek, pragmatikai készségeikben fejlettebbek a Down szindrómások.

Az arckifejezések felismerését is vizsgálták. Az érzelmek képekről történő azonosításában az értelmi fogyatékos személyek rosszabb eredményeket értek el, mint ép értelmű társaik. Míg az örömet általában ismerik, a közömbös érzelmek felismerése nehézséget jelent számukra. Gyakran a képen látható érzelmi állapot helyett az azt kifejező cselekvést nevezték meg (Maurer és Newbrough, 1987 idézi Radványi, 2009; Radványi, 1992 idézi Radványi, 2009). 

A Down-szindrómával született gyermek általános kommunikáció fejlődését jól példázza az alábbi táblázat. Jól látható, hogy a Down-szindrómás gyermekek átlagosan több mint kétszer annyi időre van szükségük bizonyos nyelvi szintek elérésére, mint ép társaiknak. A táblázatból azonban az is kitűnik, ha az életkori határértékeket vesszük figyelembe, hogy míg egy-egy Down-szindrómás gyermeknek akár 3x-4x annyi időre lesz szüksége, lesznek azonban, akik az ép fejlődésű gyermekekkel közel azonosan, minimális késéssel fejlődnek.

A kommunikáció fejlődése Down-szindrómás gyermekek esetén (Hatos,2008 110. o.)

A Down-szindrómával élő babák sírása kevésbé hosszú és változatos, mint ép értelmű társaiké (Lezcano és Troncaso, 1999).