Bevezetés
A nyelv-és beszéd jelenségeinek leírása és kutatása évezredek óta foglalkoztatja a filozófusokat, tudósokat, pszichológiát, pszicholingvisztikát, nyelvészetet a tágabb és szűkebb értelemben vett gyógypedagógiát, ezen belül legszorosabban a logopédia tudományát. A beszédet és nyelvi teljesítményeket meghatározó tényezők gyakran a patológiás működések viszonylatában mutatják meg a nyelvi rendszer, nyelvhasználat egyes elemeit, összetevőit, fázisait. A logopédia, természeténél fogva elsősorban a gyermeki nyelv, gyermeki nyelvelsajátítás fogalomkörével és ennek tipikustól eltérő voltával foglalkozik, mind leírásában, adatgyűjtésében, kutatásában, az eredmények összegzésében, a diagnosztikus ás intervenciós-terápiás eljárások körének kidolgozásában, pontosításában és használatában. Ezét elengedhetetlen e jelenségkör pontosabb megismerése, a beszéd-és nyelvfejlődési zavarok okainak, tüneteinek feltárása, a diagnosztikus kritériumok egységes megalkotása és használata, a terápiás lehetőségek tárának gyűjtése, összefoglalása.
Célkitűzés
A hallgató és érdeklődő ismerje meg a tipikus és atipikus nyelvi és beszédfejlődés menetét, a hátterét megalapozó biológiai, nyelvelsajátítási alapfogalmakat és jelenségeket, legyen tisztában a zavarok elsődleges vagy járulékos voltával, ismerje a beszéd-és nyelv különbözőségeit, a nyelvfejlődési zavarok kitüntetett szindrómákhoz köthető, illetve ép funkciók mellett fennálló önálló, körülírható zavarát, a terminológia változásait, a diagnosztika hazai lehetőségeit.