7.2. A nyelvelsajátítás kritikus periódusa

Lenneberg (1967) a nyelvi fejlődés biológiai koncepciója tekintetében kiemel alapvető kritériumokat, leszögezi, hogy a nyelvelsajátítás lezajlása nem függvénye az általános intelligenciának, bizonyos szintig (IQ 70-ig) a jelenség nagyon hasonló módon zajlik, még ha vannak is egyszerűsítések a mondatszerkezet, vagy a szókincs bonyolultságában. A komolyabb dilemmát az jelenti, ha jó intellektusú gyermekek nyelvelsajátítási folyamatában mutatkoznak nehézségek. A biológiai alapozottság tekintetében Jerry Fodor (1983) feltételezte, hogy az agyi, idegi működések egy speciális moduláris „eleme”, szerkezete, funkcionális szerveződése és működése különállóan felelős a nyelvi struktúrák és működések létrejöttéért és a mechanizmus működtetéséért. (Pléh, 2002). A nyelvelsajátítás kritikus periódusa 1 és 5-10 év közötti időszakra tehető, és köthető az agykérgi aszimmetriák kialakulásához, lezárulása ezen biológiai folyamat lezárulásával párhuzamosan megy végbe, mindamellett feltételezhető, hogy a féltekei specializáció csírái születéstől jelen vannak, és döntően genetikusan meghatározottak. Két nézet él e tekintetben, az egyik szerint a kritikus periódusok mintegy „ablakok” bizonyos funkciók legintenzívebb fejlődésére és kialakulására, ezeken az időben korlátozott szakaszokon kívül is megtörténik, csak nehezebben, segítséggel, vagy ezek mellett is részlegesen. A másik, korlátozóbb nézet szerint a kritikus periódusok a nyelvelsajátításban is egyértelműen lezárják egyes nyelvi működések kialakulásának lehetőségét, az egyes szakaszok lezárultával az ezekhez kötődően ugrásszerűen fejlődő nyelvi folyamatok kialakulása hiányában a működések tartós és visszafordíthatatlan károsodása, korlátozott működése várható.  Az idegrendszer korai és általános plaszticitása nagyfokú, akár teljes kompenzációt tesz lehetővé a hibás vagy hiányos működések helyreállítására, korai szakaszban a funkciók fiziológiás fejletlensége okán a fejlődési utak differenciálódása az idő előrehaladtával a korai kezdetre jellemző differenciálatlanság és általános jelenségek nagyobb érvénye arányosan teljesebb és tágabb javulási, regenerálódási működést tesz lehetővé (Marcel Kinsbourne,, 1975, Kinsbourne-Hiscock, 1977) (csecsemőkor, kisgyermekkor) Szerzett gyermekkori afázia esetén a,bal és jobb agyfélteke sérülései más-más arányú elsajátítási korlátokat eredményeznek a féltekei specializáció kialakulása előtti időszakban (4-10 éves kor között), és annak lezárultát követően (10-12 éves kor közöttől). A korábbi szakaszban szerzett sérülések mindkét félteke sérülései következtében zavart eredményeznek az nyelvelsajátítás folyamatában, a későbbi időszakban bekövetkező sérülések a domináns (nyelvre specializált idegrendszeri struktúrákat tartalmazó) félteke sérülése eredményezi korlátozott beszéd és nyelvhasználat kialakulását. Valódi afázia mindkét szakaszban kialakulhat, de 2 és10 éves kor közötti lézió kialakulása esetében bal és jobb féltekei sérülés esetén is kialakulhat jó beszéd, és az esetek 10-20 %-ában következik be afázia, jó beszéd érdekes módon a Lenneberg vizsgált esetei tekintetében a bal agyfélteke eltávolításának következtében is nagyobb arányban említ kialakult jó beszédet, míg ez felnőttek esetében a vizsgált eseteknél már 0%. 2 éves kor előtti szerzett sérülés esetében hasonló arányban jelentkezik időben megfelelő módon „újratanult” beszéd-és nyelvfejlődés, bármely féltekei sérülés esetén, a megkésettség jelenségének mutatkozása mellett, sőt a teljes afázia a jobb félteke eltávolítása után nagyobb arányt mutat a 2 éves kor előtt lezajlott beavatkozásokat követően. A fentiekben összefoglaltak alátámasztják a kritikus periódus, és az idegrendszeri plaszticitás kompenzatórikus folyamatainak nyelvspecifikus működését és a féltekei lateralizáció összefüggéseit (Pléh, 2002). A dichotikus hallásvizsgálati adatok (féltekei lateralizációt mutató hallásvizsgáló eljárás) eredményei korábbi életszakaszt jelölnek meg a kísérletek alapján, ezen vizsgálatok (Kimura, 1967) szerint a féltekei specializáció 6-7 éves kor körül lezárul, lezárva ezzel a nyelvelsajátítás kritikus periódusát is. (Pléh, 2002).

Anett Karmiloff-Smith (1992, 1996) a beiskolázáshoz is köz egy újabb kritikus periódust, vagyis a metanyelvi (nyelvről szóló, nyelvhasználatot, nyelvi műveleteket tudatosító analizáló és szintetizáló, részben automatikus, részben „újratanult”, tudatosított folyamatok és eljárások) funkció szükségszerű fókuszát, mely mozgósítása elengedhetetlen az írott nyelvhasználat elsajátítása tekintetében. Spontán kialakult reprezentációk a gondolkodás, tudatos használat és feldolgozó eljárások tárgyává válnak.(Pléh 2002).