2. A megkésett beszédfejlődés (LT – „late talk”)

A „valódi” megkésett beszédfejlődés, vagyis a késői/kései/elhúzódó beszédkezdet és beszédfejlődés elsősorban kvalitatív adatokkal jellemezhető, tehát például a szókincs nagyságának számszerűsítésével, a beszédkezdet idejének hónapokban való megadásával lehetségessé válik. A társuló deficitek minimálisak, a beszéd területén a tipikus fejlődésmenet klasszikus állomásait a gyermek bejárja, csak kései kezdettel, és/vagy elhúzódó módon – ennek következményeként a beszéd alaki területén a fiziológiás beszédhibák megjelenésének és fennmaradásának ideje is mintegy kitolódik, vagyis e gyermekek esetében is számítani kell az úgynevezett általános (diffúz) pöszeség felszámolásának időbeni megnyúlására, akár a kisiskolás éveket érintően is. Rescorla (1989) kritériumai szerint az a gyermek „megkésett beszédfejlődésű”, aki két évesen még nincs birtokában 50 elemű aktív szókincsnek (nem mond és használ még legalább 50 szót), és/vagy nem kezdett még többelemű kombinációkat használni (vagyis nem lépett túl a holofrázisok korszakán). Leonard (1998) felosztásában öt kitételt említ a beszéd-és nyelvfejlődési késés természetére vonatkozóan, ezek közül csak az 1) kritérium („egyszerű késés”) érvényesül a „valódi” megkésett beszédfejlődésű gyermekekre. A beszédkésés valójában előjelző tünet, figyelmeztető jel - a későbbi életkorokban végzett differenciál-,status-és folyamatdiagnózis képes majd elkülöníteni a megkésettség (számszerűsíthető) „valódiságát”, illetve a zavarok mélyebb, súlyosabb, strukturális nyelvi természetét, ekkor már a gyermek átkerül más diagnosztikus, vagy terápiás szempontból körvonalazható csoportba (pl. specifikus nyelvfejlődési zavar), vagy más, esetleg szekunder nyelvi jelenségeket, mint tüneteket hordozó kategóriába – (pl. autizmus spektrum zavar).