4. A hallássérültek beszédfejlődésének sajátosságai (a hangzó magyar nyelv tekintetében)

Óriási változás állt be az utóbbi 2 évtizedben a cochleáris implantátumok elterjedésével.

Addig a szurdopedagógiai munkát a hiány jellemezte: azt kellett pótolni – látással, tapintással – ami hiányzott a gyermekek által észlelt beszédből. Ez az út nagyon nehéz és rögös volt sok tanuló számára.

Ma már a cochleáris implantátumok lehetővé teszik a beszédfrekvenciák észlelését azon gyermekek számára is, akik korábban nem hallottak volna hallókészülék segítségével.

Így lehetővé vált, hogy e gyermekek a természetes beszédfejlődés lépéseit kövessék.

Egy kulcsfontosságú tényező van csupán: az idő.  Az agy neuroplaszticitása az első 3 és fél évben a legnagyobb. Minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb a neuroplaszticitás. Tehát minél korábban történik meg a megfelelő hallásjavító készülékkel való ellátás, annál hamarabb érik el a hangingerek az agy megfelelő területeit. Hang hiányában az agy más ingerek felé fordul, amely csökkenti a hallási kapacitást. Ez a folyamat a keresztmodális reorganizáció. A korai erősítés vagy implantáció stimulálja az agyat, amely még a kezdeti fejlődési szakaszban van, ezért még érzékeny a hangingerekre és így nagyobb hallási kapacitást eredményez. (Cole, Flexer)

Összegezve: optimális esetben 3 és fél éves kor előtt meg kell kezdődnie a hallásfejlesztésnek, különben az agy áthuzalozza magát a vizuális ingerek felvételére.

A korai implantált gyermekek beszédén nem érezhető, hogy hallássérültek, hiszen implantációjukkal elérhetővé vált számukra a hangok birodalma, hallóként élnek.

Ezen gyermekek esetében a szurdopedagógus feladata, hogy a természetes beszédfejlődés lépéseit követve segítse a szülőket azon technikák és stratégiák elsajátításában, amelyekkel maximalizálhatják a gyermekük hallási és beszédfejlődését – ugyanis ezt a nehéz munkát nem a szurdopedagógus, hanem a szülő végzi az ébrenlét minden percében a szurdopedagógus, logopédus szakemberek irányításának segítségével. A korai intervenciós folyamat legfontosabb eleme a szülő, család megsegítése.

A tény azonban az, hogy a gyerekek egy része nem kap implantumot 3 és fél éves kora előtt. (Nem fedezik fel időben a hallássérülést, próbálkoznak hallókészülékkel, nem megfelelő audiológiát választanak, hezitálnak a műtét miatt, stb.) Előfordulhat, hogy nem megfelelő az erősítés. A siket szülők esetleg nem választják az implantáció lehetőségét.

Ezekben az esetekben a gyermekek a hangzó beszéd elsajátításában is több nehézséggel kerülnek szembe. Az, hogy nem hallanak meg bizonyos hangokat, vagy az, hogy az elsődleges csatornájuk vizuális, mind befolyásolják a nyelvi képességeiket. A beszédértésben (hangzó magyar), s így az olvasásban, a (hangzó) beszéd kivitelezésében, és nyelvi elmaradásokban, így az írásban is megmutatkoznak a hátrányok. (Wood–Webster 1994)

 Horváth Viktória és Beke András kutatást végzett az ép halló és a nem ép halló gyermekek spontán beszédének jellemzői tekintetében. A következőkben az ő kutatási eredményeiket idézem.

„A szakirodalom szerint a hallássérült gyermekek közlései döntően sémákra épülnek; a szórend ugyan általában megfelelő, de a grammatikai szerkezetek sokszor nem adekvátak a szándékolt gondolattal. A hallássérült gyermekek közlései főleg tartalmas szavakból állnak, a funkciószavak használata korlátozott. A társalgási interakcióban való kisebb jártasság miatt a szöveg kohézióját nehezen teremtik meg; gondolataik kifejezése sokszor szervezetlen” (Wood–Webster 1994)132. oldal.

Horváth és Beke kutatása rávilágít, hogy milyen jellegzetes eltérések mutathatók ki az ép halló és a nem ép halló gyermekek spontán beszédében:

- Néhány magánhangzó esetében (a, o, ö, ü)  statisztikailag igazolható különbséget mutattak ki a magánhangzók időtartamában a hallássérült és az ép halló iskolások között.

 - A hallássérült gyermekek nemcsak az anyanyelv-elsajátítás kezdetén hoznak létre rövidebb beszédszakaszokat (Dikkenberg-Pot – Koopmans-van Beinum 1997), hanem még iskoláskorban is.

- A hallássérült gyermekeknek több és hosszabb néma szünetre van szükségük a beszéd artikulációs tervezéséhez és kivitelezéséhez, és ez az artikulációs nehézségek mellett a kevesebb beszédtapasztalattal, valamint a nyelvi átalakítás lassabb voltával is magyarázható (Gósy 2008).

- Az átlagos beszédtempójuk is lassabb, mint az ép halló iskolásoké, ezt a gyakori és hosszú néma szünetek eredményezik. Az artikulációs tempó átlagosan ugyanis gyorsabb volt náluk, mint a kontrollcsoportban.

 - Az alaphangmagasságot befolyásolja egyrészről a beszélő neme, valamint a halláscsökkenés mértéke is. A fiúknál igazolódott, hogy a hallássérültek alaphangmagassága magasabb frekvenciaértéken realizálódik, mint az ép hallóké (a lányoknál nem volt ilyen különbség). A súlyosan nagyothallóknál – nemtől függetlenül – átlagosan majdnem 30 Hz-cel volt alacsonyabb az alaphangmagasság átlagos értéke.

- A megakadás jelenségek vizsgálatával a hallássérültek beszédtervezési folyamatairól kaptak képet. Az eredmények igazolták azt a hipotézist, hogy a hallássérült iskolások beszédére szignifikánsan kevesebb megakadás lesz jellemző. A kevesebb beszédtapasztalat és az artikulációs kivitelezés nehézségei miatt ugyanis a hallássérült gyermekek rövidebb beszédszakaszokat terveznek, kétszer több néma szünetet tartanak, mint ép halló társaik – mindezek miatt kevesebb a megakadás lehetősége.

 - A hallássérült iskolások beszédében ugyanakkor szignifikánsan több hibajelenség volt adatolható. A kontrollcsoportban a hibák az összes megakadás 8,5%-át tették ki. A hallássérült gyermekek beszédében ennek négyszerese a hibák aránya.

- A grammatikai hibák előfordulásában volt a legnagyobb különbség az ép halló és a hallássérült gyermekek között. Ez a nagy eltérés arra utal, hogy a nagyothallás következtében fellépő beszédzavar elsősorban a grammatikai tervezés szintjét érinti, vagyis valóban nyelvi zavar (is) fennáll a hallássérülés következtében még iskoláskorban is. A kései beszédindulás és a lassabb beszédfejlődés, valamint a beszédtapasztalat korlátozottsága azt eredményezi, hogy a gyermek nem megfelelően sajátítja el és/vagy alkalmazza az anyanyelv grammatikai szabályait. Ennek következménye a toldalékmorfémák és a vonzatok nem megfelelő használata, esetleg elhagyása, avagy az agrammatikus szórend.

-A hibák kisebb arányban érintik a lexikális aktiválás folyamatát a hallássérült gyermekeknél, mint az ép hallóknál. (Gósy - Horváth - Csabai 2006).

- A szókincs (Bombolya 2008) és általában a beszédprodukció nagymértékű elmaradása a tanulási folyamatokat is jelentősen hátráltathatja. A hallássérült gyermekek tanulmányaik során fokozott figyelmet és célzott fejlesztést igényelnek. A beszédértés során arcra-szájra figyelnek, a közlések ismétlését, egyszerűsítését, adott esetben bővebb magyarázatot igényelnek. A beszédprodukció során fellépő hibák elemzése képet ad arról, hogy a hallászavarral küzdő beszélőknek mely beszédtervezési részfolyamatok okozzák a legnagyobb nehézséget – ezáltal a terápia még pontosabban megtervezhető. Az integrált oktatás során különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a spontán közlések létrehozására, a kiejtés mellett a toldalékmorfémák, a vonzatok és általánosságban a grammatikai szabályok tanítására, gyakoroltatására.  (Horváth - Beke)