2.2. A nyelvi, nyelvfejlődési zavarokhoz kötődő funkciók vizsgálatainak szempontjai
Meg kell határozni
a- a tünettant (status-és differenciáldiagnosztika), a tünetek súlyosságát, az elmaradás mértékét a tipikus fejlődésmenethez mérten
b- intelligenciát, elsősorban non-verbális intelligenciát (status-és differenciáldiagnosztika)
c- neuro-pszichológiai profilt (status-és differenciáldiagnosztika, elkülönítés más, pszichikus fejlődésbeli zavaroktól, kognitív zavaroktól, pszichiátriai kórképektől)
d- biológiai, pszichológiai, szocio-ökonómiai státuszt (érzékszervek, perifériás beszédszervek épségét, neurológiai statust)
e- a zavartünetek jellegét (pl. kognitív, motoros, emlékezeti) valamennyi képességterületen
f- tünetek változásait (folyamatdiagnosztika) (pl. stagnálás, visszaesés, ugrásszerű javulás, egyenletes fejlődés)
g- terápiás irányok és célkitűzések kijelölését (Pléh-Palotás-Lőrik, 2002)
Kiemelt célja a diagnosztikus eljárásnak a fejlesztendő területek kijelöléséhez és terápia tervezéséhez igazított felhasználhatóság. Meg kell határozni a zavar elsődlegességét vagy másodlagosságát (differenciáldiagnózis), ki kell jelölni a sérült területek pereferenciáját a terápia tervezett lépései sorrendjének megállapításához (fejlesztődiagnosztika). A környezet szerepének rögzítése, mind az okok, mind azok megszüntetése szempontjából jelentőséggel bírhat, a terápiás folyamatba a környezet, gondozói közeg szükségszerűen tanácsadással, közösen vezetett és végzett eljárásaiba bevonható és bevonandó. Kitüntetett szerepe van a jól működő, aktív, intenzív team-munkának, a társzakmák képviselőinek együttműködésével. Klinikai status, pedagógiai, gyógypedagógiai, logopédiai statusdiagnózis szükséges az első találkozáskor, de javasolt a logopédiai vizsgálatok félévenkénti, a kiegészítő vizsgálatok (érzékszervek épségének, mentális és kognitív funkcióknak, neurológiai status ellenőrzésének) évenkénti ismétlése, különösen bizonytalan nozológiai kategória esetén. A szervi, beszédszervi állapot és működés vizsgálata a biológiai, fizikai, fiziológiai és funkcionális területeken a külsődleges jegyeket és működéseket hivatott leírni.