VI. A Specifikus Nyelvfejlődési Zavar (SLI)

A nyelvfejlődési zavarok feltárásának, okok, tüneti kép, elsődlegesség, járulékosság, prognózis, diagnosztika, terápiás lehetőségek a pszichológia, pszicholingvisztika neurológia, neuropszichológia, gyógypedagógia, logopédia tudományterületein és határai fokozott figyelmi fókuszba kerültek. Az utóbbi idők (az elmúlt 30 év) megteremtette a nyelvi zavar specifikusságának klinikai, pszichológiai, nyelvészeti körülhatárolását, ennek eredményeként született meg Leonard (1981) nevéhez köthetően először a specifikus nyelvi zavar, specifikus nyelvfejlődési zavar terminológiája, mely kijelölte egyúttal ennek kutatási lehetőségét és irányait a kommunikációs sajátosságok valamennyi vonatkozásában. A nyelvfejlődési zavar természeténél fogva gyakran a teljes személyiségre kihatóan, akár a teljes élettartamra vonatkozóan meghatározza a kommunikációs funkciók megvalósítása komplexitásának és akadálytalanságának zavart megvalósulását, így kihatva a pályaorientációra, beilleszkedésre, szocializációra, társadalmi részvételre való „akadálymentességre”, a zavarok komplex, de laikusok számára nem manifeszt megnyilvánulásai negatívan befolyásolhatják a nyelvi zavarral küldő populáció életminőségét.