4. Kommunikáció

Beszédkésztetésük, beszédességük fokozott, iskolás korban és felnőtt korban gazdag szókincs, választékos, grammatikailag gazdag nyelvi kifejezési mód és szerkesztettség jellemzi beszédüket.

Az IA és a kommunikációs képesség nem egyszintű. A nyelv erősségük, viszont a megértés alacsony szintű.

A beszéd fejlődése késik, de iskolás korukra utolérik a társaikat, legtöbben artikuláltan, folyékonyan és gazdag szókinccsel beszélnek. Ekkora produktívan és kreatívan használják a nyelvet, ismerik a grammatikai szabályokat, szeretnek beszélni.

Viszont van olyan is köztük, aki a társalgásban eltér a témától, elbeszél a másik mellett, gyakran nem értik a szöveget és utánozzák a hallottakat vagy önmagukat.

Nyelvhasználatuk monológra emlékeztető, és én-központú.

Amennyiben érdekli őket valami, akkor rendkívül tájékozottak tudnak lenni a témában. (Lányiné 2009)

A Williams-szindrómás gyermekek korai beszédfejlődésére meglassúbbodás jellemző, a késés mértéke akár 2 év is lehet. Emellett a nyelv- és beszédfejlődés menete is az átlagostól eltérő (Lányiné, 2009).

A beszédértés és a beszédprodukció között esetükben nagy különbség figyelhető meg. Míg előbbi viszonylag gyenge, utóbbi területen kiemelkedően jól teljesítenek (Lányiné, 2009).

Az első szavak megjelenése késleltetett, illetve a szókincs szerveződése is eltér attól, amit normál fejlődésmenet esetén tapasztalunk. Verbális munkamemóriájuk teljesítménye megközelíti az ép társakét (Lányiné, 2009).

A beszéd fejlődése egyenetlen. A lassabban bővülő szókincs ellenére a nyelvtani szabályok elsajátítása és alkalmazása általában igen jó színvonalú. Az iskoláskorú Williams-szindrómás gyermekek többsége folyékonyan beszél, szókincse gazdag, és többszörösen összetett mondatok alkotására is képes, melyeket beszédében is használ. A beszéd a kapcsolatteremtés eszköze, illetve saját tevékenységeik tervezésében és nyelvi kísérésében is szerepet tölt be. Ők is általában szeretnek beszélni, de beszédükben megfigyelhetők rendellenességek. Előfordul, hogy a feltett kérdésre nem várják meg a választ vagy a megkezdett beszélgetésbe nem tudnak adekvátan bekapcsolódni. Alkalmanként perszeveráció figyelhető meg az elsajátított, konvencionális kifejezésformák ismétlésében, mely szintén problémát jelent (Lányiné, 2009).

„A Williams-szindrómás gyerekeknél a nyelvtan viszonylag normálisan fejlődik, de ehhez sokkal gyengébb lexikális rendszer társul, aminek következményeként teljesítményüket a kivételes alakok szabályosítása jellemzi (kenyért a kenyeret helyett)” (Pléh, Kass, Lukács , megtekintés: 2015. március 28.

www.nytud.hu/oszt/neuro/kasb/publ/plehetal_a%20nyelvi%20fejlodes%20zavarai.pdf)

A magyar kutatás eredményei a fentebb hivatkozott cikkben részletesen olvashatók.

6. táblázat. A Williams-szindrómás csoport teljesítményének szintje és mintázata a verbális kontrollcsoportéhoz képest. A második oszlopban a + azt jelöli, ha a két teljesítményszint megegyezett, a < olyan eseteket jelöl, ahol a WS teljesítmény elmarad a verbális kontrollokétól. A harmadik oszlop azt mutatja, hogy a teljesítménymintázat ugyanolyan volte a két csoportban: itt a + hasonló mintázatot, a – pedig eltérő mintázatot jelöl. www.nytud.hu/oszt/neuro/kasb/publ/plehetal_a%20nyelvi%20fejlodes%20zavarai.pdf) 29. oldal