Definíciók

akadályozott beszédfejlődés: „Az akadályozott beszédfejlődés az óvodáskor időszakában fennálló súlyos nyelvi kommunikatív fejlődési elmaradást jelöl. Kialakulásában elsődlegesen a beszédpercepció és motorium vezérlését befolyásoló idegrendszeri mechanizmusok zavara játszik szerepet.” – (Szemelvénygy. Gerebenné, 77.o.)

akusztiko-motoros: Hallott és mozgásos érzékelési csatornák összekapcsolása.

apraxia: Az akaratlagos mozgás vagy valamely összetett cselekvés végrehajtásának olyan zavara, ami nem magyarázható a mozgásképesség zavarával és az izomerő csökkenésével. (https://hu.wikibooks.org/wiki/Jegyzetek_medikusoknak/Neurológia/Az_apraxia_fogalma,_lokalizációs_értéke)

belső beszéd: Ami tulajdonképpen hangos gondolkodást jelent.

 

beszéd és nyelv: A beszéd az a tevékenység, melynek során az egyén a nyelvi jeleket alkalomszerűen, egyénileg használja. Ezekben a szubjektív beszédtevékenységekben érzékelhető a nyelv. Az ember a nyelvet készen „kapja”. A nyelv és a beszéd összefügg. A nyelv határozza meg a jeleket és a jelek használatát, s ezzel együtt a beszéd és a közlés eszköze. A nyelv és beszéd nem szembeállítható egymással. Bakos József (1984): Bevezetés a nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest.

 

beszédhiba: A beszédbeli akadályozottságok közül a legenyhébb forma. Elsősorban az artikuláció sérülésével járó a perifériás beszédszerveket érintő probléma. Bizonyos hangok vagy hangkapcsolatok helytelen képzése vagy kiejtésének képtelensége. A hiba oka legtöbbször a nyelvfejlődés lassúbb ütemében keresendő, a beszédszervek izomműködésének renyheségében vagy az akusztikus differenciálás nehezítettségében van.

(Torda 2000. in. Illyés)

 

beszédzavar: Legtöbbször szerzett és a beszédszervi központ fejlődése és működési rendellenessége révén jön létre, mely esetében már nem csak az artikuláció érintett, hanem a nyelvi szerveződés több szintje is: fonológiai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai területek.

beszédfogyatékosság: A biológiai, organikus, funkcionális okok súlyos beszéd- és nyelvi teljesítményben megmutatkozó tünetekben realizálódnak a beszédfejlődés első szakaszának lezárulása előtt.

bilingvális: kétnyelvűséget jelent, a siket gyermekek esetében ez a hangzó és a jelnyelv oktatás együttes formáját jelenti.

BNO: Betegségek nemzetközi osztályozása szolgáló kódrendszer.

CI: cochlearis  implantáció, egy olyan műtéti eljárás, amellyel a belső fülbe ültetnek be egy elektródát az ehhez kapcsolódó jelfogó, dekóder egységgel.

dajkanyelv: A gyermekkel való kommunikáció során az anyák hangfekvése magasabb. Intonációjukban a köznyelvinél nagyobb kitéréseket mutatnak. A hangsúlyokat is bátrabbak alkalmazzák. A ritmus szabályosabb és lassabb. Az úgynevezett dajkanyelvi szókincsre jellemző, hogy egyszerűbb felépítésű szavakat tartalmaz. Az egyszerű szerkezetű mondatokat preferálják. Gyakran használnak ismétléseket. A névmásokat kerülik. Az interakciók gyakori elemei a kérdő mondatok, megszólítások és felkiáltások. Az emelkedő hanglejtésű gondolatok is a jegyek közé tartoznak. A sajátos anyai nyelvhasználat ösztönös folyamat eredménye.

 

diádikus szociális interakciók: Az élet első hónapjaiban a kommunikáció alapját adják: a csecsemő az interakcióban egyszerre csak egy dologra tud figyelni, ami lehet személy és tárgy is. 

deiktikus beszéd: Helyzetfüggő elemek értelmezési nehézsége.

 

depriváció: valamitől való megfosztottság, hiány.

 

DSM: Az Amerikai Pszichiátriai Társaság mentális rendellenességekről szóló referenciakönyve

 

echolália: Értelem nélküli ismétlés.

 

egocentrikus beszéd: Önreflektív, az óvodáskori beszéd egyik jellemző jelensége, amely olyan monológ, mellyel a gyermek játékát kíséri. Saját élményeket és belső állapotokat tükröztet.

 

EGYMI: Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

 

elsődleges interszubjektivitás: A csecsemő és gondozója között megfigyelhető összehangolt szerepcsere és érzelemmegosztás. Közvetlen, szemtől-szembeni interakciókra vonatkozik.

 

expresszív: kifejező, fizikailag megtapasztalható

 

expresszív motoros beszédzavar nagyobb gyakorisággal jellemzi a beszéd-és nyelvfejlődési zavar, akadályozott beszédfejlődésben érintett gyermekek körében az előfordulást ((80%) ,( Gerebenné, 1991), a szemantikai fejlettség (passzív és aktív szókincs) jobban közelíti vagy eléri az ép fejlődésmenetű gyermekek átlagának jellegzetességeit, a zavar megjelenése három területen feltűnő: (1) fonológia, (2) prozódia (3) morfológia, szintaxis.

élettani beszédhiba: Az ép beszédfejlődésben fiziológiásan megjelenő eltérések, melyek esetében a gyermek nem szorul logopédiai kezelésre, a tünetek maguktól rendeződnek.

fejlesztés: A fejlesztést végző szakemberek összehangolt munkája széleskörű, egyénre szabott tevékenységek sorozata, amelyben a különböző terápiás elemek folyamatosan alkalmazkodnak a gyermek állapotához, képességeihez, diagnózisához.

 

fejlődés: Pozitív irányú, minőségi változás, gyarapodás, gazdagodás, alacsonyabb szintről egy magasabb szintre való eljutás.

 

fonológia: Hangnyelvtan; a beszédhangoknak a nyelvi rendszerben elfoglalt helyét és szerepét vizsgáló nyelvtudományág. http://www.idegen-szavak.hu/fonológia

 

gyermekközpontú kommunikáció: A gyermekközpontú kommunikáció során a felnőtt figyelembe veszi a gyermek sajátosságait, és ezeknek megfelelően választja ki a témát, beszédmódját és a beszédmegértési stratégiát.

 

helyzetközpontú kommunikáció: A helyzetközpontú kommunikációban a gyermekközpontúval szemben a gyermektől várják az alkalmazkodás.

 

holofrázis: A szavakat már mondatként használja. Egyszavas kijelentések.  A holofrasztikus beszéd izolált szavakból áll, mely ragokat nem tartalmaz.

 

idioszinkratikus beszéd: Nem szokványos, szokatlan beszéd, egyedi jelentések, és/vagy szóalakok kialakítása.

 

individuális: önálló, egyéni, személyes

 

izoláció: Elszigetelődés, másoktól való elválasztódás, az elkülönülés helyzete 

 

jelbeszéd: Szavak nélküli tudatosan használt kommunikációs eszköz

 

kidolgozott nyelvi kód: Jellemzői: A pontos grammatikai rend és szintaxis, összetett mondatok változatos mellé- és alárendeléssel, időbeli és logikai jellegű prepozíciók, az „én” névmás gyakori használata, többféle tudatosan kiválasztott melléknév és határozó alkalmazása és lehetőség az elhangzottak minősítésére. A kidolgozott kód további sajátossága az összetett fogalmi hierarchia.

 

kinesztetikus érzékelés:  Saját testhelyzet, a test, ill. egyes részeinek mozgását jelző és feldolgozó ún. proprioceptív készülékek nyújtotta információ. www.kislexikon.hu/mozgaserzekeles.html

 

kommunikáció: Latin eredetű szó. Tájékoztatás, közlés, összeköttetés, információk cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz vagy jelrendszer segítségével. Bakos Ferenc (2001): Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó, Budapest.

 

kondícionálás: Ingerre kialakított válaszreakció.

 

kontextus: Kontextusként a beszédhelyzetet definiáljuk.

 

kontextusos beszéd: Ami összefüggő, mindenki számára érthető beszédet jelent. Megjelenését több pszichikus funkció és képesség teszi lehetővé. Egyrészt az emlékezés és a képzelet fejlődése. Másrészt az empátiás készség, amely a tapasztalatoknak köszönhetően alakul ki. Továbbá a gondolkodás is fejlődik, illetve a decentrálás képessége is megjelenik, ami szintén a kontextusos beszéd elsajátítását teszi lehetővé. Következésképpen a gyermek képes elvonatkoztatni önmagától, mások helyzetébe beleélni magát, másokkal azonosulni. Így tud olyan módon történeteket elmesélni, hogy azokat mások is megértsék.

 

koorientáció: Amikor a kommunikáló felek kölcsönösen tisztában vannak egymás kommunikációs szándékával.

 

korlátozott nyelvi kód: Legfőbb sajátosságai: a rövid, grammatikailag egyszerű, rendszerint befejezetlen, szintaktikai szempontból pedig szegényes mondatok, kötőszavak egyszerű, repetitív és ritka alkalmazása. Kevés alárendelés, az ismeretek zavaros bemutatása, a melléknevek és határozók merev és korlátozott használata. Személytelen névmás gyakori alkalmazása alanyként, az okok és következmények összetévesztése.

 

másodlagos interszubjetivitás: Ebben az esetben a gyermek és gondozója már olyan tudásban és érzelmekben is osztoznak, melyek saját magukon kívüli tárgyakra és emberekre vonatkoznak. Így a csecsemő kommunikációs viselkedése egyre összetettebbé válik.

 

mikrokephalia: Olyan rendellenesség, melyben a koponya mérete kórósan kisebb.

 

modalitásspecifikus: önálló érzékelési csatornához kötött válasz.

 

morfoszintaktika: a grammatikai morfémák szónál hosszabb szerkezeteket meghatározó sajátosságai

 

morfofonológia: a grammatikai morfémáknál grammatikai morfémáknál kisebb nyelvi elemeket meghatározó sajátosságai

 

motoros dominanciájú szenzo-motoros beszédzavar jellemzője az enyhébb beszédpercepciós, és súlyosabb beszéd-kivitelezési funkciók aránya a tüneti képen belül.  Az intenzív fejlesztés hatására a beszédpercepciós deficitek jó prognózissal javulnak. A megértés nehezítettsége elsősorban a komplex, mondat, vagy szövegszintű szólamokra, beszédegységekre, közlésekre vonatkoznak. (Gerebenné 1991)

 

neologizmus: Egyedi alakú és jelentésű szóforma, mely csak a megalkotó szókészletében meglévő elem.

 

oro-motoros paraxia: az artikulációs bázis szájtérhez közeli, és/vagy szájtéri finommotoros kivitelezéséhez kötött mozgásvégrehajtás

 

pervazív: Egész személyiségre kiterjedő, minden funkciót érintő, egész életen át fennálló.

 

pragmatika: A verbális közlés és a valóság viszonyát a jelentés szempontjából vizsgáló tud.-ág, amely az ált. szemantikából fejlődött önállóvá. Legfontosabb kutatási témái: a mondatértés és a valóságismeret összefüggése, a mondatforma és a jelentés kapcsolata http://www.kislexikon.hu/pragmatika_a.html#ixzz3fCJD8q5Z

 

praxia: A praxia képessége a saját test és környezet kölcsönhatásában tanulási folyamat eredményeként alakul ki. Ennek a kölcsönhatásnak a zavara diszpraxiában illetve apraxiában jelentkezhet. (http://www.beszed.hu/diszpraxia_apraxia)

 

prenatális: méhen belüli, perinatális: születés körüli, postnatális: születés utáni

 

prelinguális, posztlinguális: a siketség a beszéd kialakulása előtt (3 éves kor előtt) vagy a beszéd kialakulása után lépett fel.

 

protodeklaratív mutatás: A protodeklaratív mutatással a gyermek a figyelem megosztására és fenntartására törekszik. A gyermek a figyelmi-mentális állapotra szeretne hatást gyakorolni.

 

protoimperatív mutatás: Más néven kérő mutatásként ismert. Általa a gyermek azt fejezi ki, hogy szándékában áll valamit megszerezni. Ebben az esetben a viselkedés befolyásolása a cél.

 

receptív: befogadó, beszédészlelésre, beszédértésre vonatkozó

 

SLI: specifikus nyelvfejlődési zavar” – Specific Language Impairment, röviden SLI.

 

szemantika:  jelentéstan, mentális szótár

 

Szenzoros dominanciájú szenzo-motoros beszédzavar esetén a teljes megértési mechanizmus csökkent működése jellemző, vagyis mind fonológiai, morfológiai, szintaktikai, szemantikai szinten a feldolgozás bizonytalan, a tipikus fejlődésmenetben jelentkező, 3 éves korra jellemzően bekövetkező szituációtól való függetlenedés a beszédmegértésben nem jelentkezik, vagyis a gyermek támaszkodik a paralingvisztikai tényezőkre és szupraszegmentumokra. (Gerebenné 1991)

 

szintaktika:megnyilatkozások mély és felszíni struktúrája

 

szocializáció: Egyrészt a szocializáció társadalmasodás, az egyén beilleszkedési folyamata a társadalomba. Másrészt a társadalmi életben való hatékony részvételhez szükséges szabályok és normák elsajátítását jelenti. Bakos József (1984): Bevezetés a nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest.

 

taktilis érzékelés: Tapintás útján történő érzékelés.

 

triádikus interakciók: 10 hónapos kor körül már figyelmét nem kizárólag egyetlen dologra tudja összpontosítani.

 

triszómia: Az emberre jellemző kromoszómaszám 46, ami 2-szer 22 testi és két ivari kromoszómából áll. A kromoszómák számbeli eltérései azt jelentik, hogy valamely kromoszómából több, illetve kevesebb található a sejtekben. A triszómia esetében a kettő helyett 3 található.