1. Logopédiai ellátórendszer kialakulásának története
Míg a századfordulón a sérültek oktatását szegregáltan, gyógypedagógiai intézményekben tartják korszerűnek, addig a beszédhibások ellátása integráltan valósul meg.
A beszédhibások kezelésére alakult 1. intézmény az ún. „Orthophonikus Intézet”, mely 1891-ben nyitotta meg kapuit Aradon, Roboz József kezdeményezésére és vezetésével
- Az intézetben néptanítókat alkalmaz, akiket logopédusokká képez ki
- A népiskolában tanuló beszédhibás gyermekek a beszédhiba súlyosságától függően 3-10 hónapig járnak be kezelésre
- Felnőttek ellátása tanfolyami formában
Roboz József, majd tanítványai „gyógytanfolyamokat” hoznak létre 8 városban, mely az ambulanter kezelési forma széles körű elterjedését eredményezi.
A súlyos esetek hatékony kezelése érdekében külön „beszédosztály” létesítését tarja szükségesnek Roboz. A kezdeményezés megvalósulása Sarbó nevéhez köthető, aki a főváros 4 kerületében szervezett „beszédosztályt”. Sarbó Artúr hangsúlyozta a szülő és a pedagógus szerepét a beszédnevelésben.
Schulmann Adolf: „Gyógypedagógiai beszédiskolák szükségessége és azok szervezete” címmel megjelent cikkében adja közre a lehetséges szervezeti formákkal kapcsolatos elképzeléseit – „Minden egyes hibásan beszélő gyermeknek joga van arra, hogy megfelelő gyógypedagógiai ellátásban részesüljön.” (370.o.)
4 szervezeti formát javasol az életkor, a beszédhiba típus és a súlyosság figyelembevételével
- Felnőttek részére: gyógypedagógiai beszédtanfolyamok
- Gyermekek számára: beszédosztályok, ill. beszédiskolák létrehozása, amit szűrés előz meg (népiskolák első osztályosainak szűrése) Az osztályok maximális létszáma: 12-15 tanuló
- a beszédiskolák fontos feladata: tanácsadás és megelőzés
- internátusos intézmények a beszédhibások szakellátására
Fontos és korszerű szemlélet, hogy a szegregációt csak átmeneti megoldásnak tekinti
A beszédhibás tanulók jövőjére is gondol – pályaválasztási tanácsadó szervezését tartja indokoltnak.
A két világháború a logopédiai hálózat országos kiépítését is meggátolja, így Sulyomi-Schulmann Adolf elképzelése nem valósulhat meg.
1953: logopédiai óvoda létesül az akkori Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolához tartozóan
1956: a gyermekek logopédiai osztályban folytatják tanulmányaikat
1960-ig tehát az ép beszédűekkel való teljes oktatási integráció valósul meg.
1960-ban megnyitja kapuit a Sulyomi Schulmann által megálmodott első, országos beiskolázású, internátusos logopédiai intézet, a kőszegi Beszédjavító Általános Iskola és Nevelőotthon
- 2 második osztályt indítanak – súlyos dadogók, pösze-dadogók és diffúz pöszék számára
1983-tól: diszlexiás, centrális pösze, diszfáziás gyermekek oktatása és kezelése.
Az intézmény legfontosabb célja, hogy 2-3 éves kezelés után a gyermek visszakerüljön a családba, integrálható legyen a lakóhely szerinti iskolába ambuláns kezelési megsegítéssel.
1968-ban országosan kibővülnek az ambulanciák: megyei, járási, városi, intézményi szinten.
1981-ben első logopédiai óvoda (BGGYTF Gyakorló Logopédiai Óvoda)
1984-ben Meixner Ildikó kezdeményezésére megnyílik az első, súlyos beszédhibások számára létrehozott logopédiai osztály a Baranyai Úti Ált. Isk. keretein belül.
1990-ben A kőszegi intézet mintájára és az ország más pontjain élő súlyos esetek ellátása érdekében létrejön még egy internátusos iskola: Vácon
Az 1993-ban a budapesti Öveges József Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnázium az érettségi és egyben a továbbtanulás lehetőségét is biztosítja diszlexiás osztályaiba járó tanulóinak.
Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról a logopédiai ellátást kötelezővé tette, ezáltal elősegítette a szervezeti formák színesedését. Újabb szakszolgálati formában működő logopédiai központok, beszédjavító intézetek, fejlesztő központok illetve további logopédiai óvodák, iskolák, valamint logopédiai és diszlexiás osztályok alakultak.
Ajánlott irodalom
Amennyiben a témáról bővebben kíván tájékozódni, olvassa el Vassné Kovács Emőke: Integráció a logopédiában, különös tekintettel a diszlexiásokra. In: Gyógyító pedagógia Medicina Könyvkiadó ZRT Budapest 2012
A logopédiai ellátás az 1993. évi LXXIX. törvény szerint az alapellátások körébe sorolható, így a 3-18 éves beszédhibás gyermekeknek, tanulóknak alanyi jogon jár a logopédiai fejlesztés. Ezt az ellátást az önkormányzatoknak kell biztosítania. A logopédiai ellátás biztosítása érdekében szakszolgálatot hozhat létre, ahol megfelelő intézményi struktúrát és szakmai közösséget alakít ki, és ahonnan a logopédusok kijárnak az iskolákba, óvodákba. Emellett a szakszolgálathoz ambuláns ellátásra is elviheti a szülő a gyermekét. Ez egy centralizált szolgáltatás. A logopédusok szakmailag egy közösséghez tartoznak, bár a fejlesztést különböző helyeken végzik. A szakszolgálatban alkalmazott logopédusok közalkalmazottak.
Az 1993-as közoktatásról szóló törvény módosításaként jelent meg a 2003. évi LXI. tv., amely bevezette 2003. IX. 1-től a sajátos nevelési igényű gyermek fogalmát.
A 2011. évi CXC. törvény a köznevelésről még újabb kategóriába helyezte a sajátos nevelési igény fogalmát.