Skip navigation

1. Logopédiai ellátórendszer kialakulásának története

Míg a századfordulón a sérültek oktatását szegregáltan, gyógypedagógiai intézményekben tartják korszerűnek, addig a beszédhibások ellátása integráltan valósul meg.

A beszédhibások kezelésére alakult 1. intézmény az ún. „Orthophonikus Intézet”, mely 1891-ben nyitotta meg kapuit Aradon, Roboz József kezdeményezésére és vezetésével

-  Az intézetben néptanítókat alkalmaz, akiket logopédusokká képez ki

-  A népiskolában tanuló beszédhibás gyermekek a beszédhiba súlyosságától függően 3-10 hónapig járnak be kezelésre

-  Felnőttek ellátása tanfolyami formában

Roboz József, majd tanítványai „gyógytanfolyamokat” hoznak létre 8 városban, mely az ambulanter kezelési forma széles körű elterjedését eredményezi.

A súlyos esetek hatékony kezelése érdekében külön „beszédosztály” létesítését tarja szükségesnek Roboz. A kezdeményezés megvalósulása Sarbó nevéhez köthető, aki a főváros 4 kerületében szervezett „beszédosztályt”. Sarbó Artúr hangsúlyozta a szülő és a pedagógus szerepét a beszédnevelésben.

Schulmann Adolf: „Gyógypedagógiai beszédiskolák szükségessége és azok szervezete” címmel megjelent cikkében adja közre a lehetséges szervezeti formákkal kapcsolatos elképzeléseit – „Minden egyes hibásan beszélő gyermeknek joga van arra, hogy megfelelő gyógypedagógiai ellátásban részesüljön.” (370.o.)

4 szervezeti formát javasol az életkor, a beszédhiba típus és a súlyosság figyelembevételével

-  Felnőttek részére: gyógypedagógiai beszédtanfolyamok

-  Gyermekek számára: beszédosztályok, ill. beszédiskolák létrehozása, amit szűrés előz meg (népiskolák első osztályosainak szűrése) Az osztályok maximális létszáma: 12-15 tanuló

-  a beszédiskolák fontos feladata: tanácsadás és megelőzés

-  internátusos intézmények a beszédhibások szakellátására

Fontos és korszerű szemlélet, hogy a szegregációt csak átmeneti megoldásnak tekinti

A beszédhibás tanulók jövőjére is gondol – pályaválasztási tanácsadó szervezését tartja indokoltnak.

A két világháború a logopédiai hálózat országos kiépítését is meggátolja, így Sulyomi-Schulmann Adolf elképzelése nem valósulhat meg.

1953: logopédiai óvoda létesül az akkori Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolához tartozóan

1956: a gyermekek logopédiai osztályban folytatják tanulmányaikat

1960-ig tehát az ép beszédűekkel való teljes oktatási integráció valósul meg.

1960-ban megnyitja kapuit a Sulyomi Schulmann által megálmodott első, országos beiskolázású, internátusos logopédiai intézet, a kőszegi Beszédjavító Általános Iskola és Nevelőotthon

-   2 második osztályt indítanak – súlyos dadogók, pösze-dadogók és diffúz pöszék számára

1983-tól: diszlexiás, centrális pösze, diszfáziás gyermekek oktatása és kezelése.

Az intézmény legfontosabb célja, hogy 2-3 éves kezelés után a gyermek visszakerüljön a családba, integrálható legyen a lakóhely szerinti iskolába ambuláns kezelési megsegítéssel.

1968-ban országosan kibővülnek az ambulanciák: megyei, járási, városi, intézményi szinten.

1981-ben első logopédiai óvoda (BGGYTF Gyakorló Logopédiai Óvoda)

1984-ben Meixner Ildikó kezdeményezésére megnyílik az első, súlyos beszédhibások számára létrehozott logopédiai osztály a Baranyai Úti Ált. Isk. keretein belül.

1990-ben A kőszegi intézet mintájára és az ország más pontjain élő súlyos esetek ellátása érdekében létrejön még egy internátusos iskola: Vácon

Az 1993-ban a budapesti Öveges József Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnázium az érettségi és egyben a továbbtanulás lehetőségét is biztosítja diszlexiás osztályaiba járó tanulóinak.

Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról a logopédiai ellátást kötelezővé tette, ezáltal elősegítette a szervezeti formák színesedését. Újabb szakszolgálati formában működő logopédiai központok, beszédjavító intézetek, fejlesztő központok illetve további logopédiai óvodák, iskolák, valamint logopédiai és diszlexiás osztályok alakultak.

Ajánlott irodalom

Amennyiben a témáról bővebben kíván tájékozódni, olvassa el Vassné Kovács Emőke: Integráció a logopédiában, különös tekintettel a diszlexiásokra. In: Gyógyító pedagógia Medicina Könyvkiadó ZRT Budapest 2012

A logopédiai ellátás az 1993. évi LXXIX. törvény szerint az alapellátások körébe sorolható, így a 3-18 éves beszédhibás gyermekeknek, tanulóknak alanyi jogon jár a logopédiai fejlesztés. Ezt az ellátást az önkormányzatoknak kell biztosítania. A logopédiai ellátás biztosítása érdekében szakszolgálatot hozhat létre, ahol megfelelő intézményi struktúrát és szakmai közösséget alakít ki, és ahonnan a logopédusok kijárnak az iskolákba, óvodákba. Emellett a szakszolgálathoz ambuláns ellátásra is elviheti a szülő a gyermekét. Ez egy centralizált szolgáltatás. A logopédusok szakmailag egy közösséghez tartoznak, bár a fejlesztést különböző helyeken végzik. A szakszolgálatban alkalmazott logopédusok közalkalmazottak.

 

 Az 1993-as közoktatásról szóló törvény módosításaként jelent meg a 2003. évi LXI. tv., amely bevezette 2003. IX. 1-től a sajátos nevelési igényű gyermek fogalmát.

A 2011. évi CXC. törvény a köznevelésről még újabb kategóriába helyezte a sajátos nevelési igény fogalmát.