1. A diagnózis és diagnosztika fogalma

A görög eredetű szó két szó összetételéből, a „dia” – elkülönítve és a „gnosia” – megismerés fogalmaiból származik, „tükörfordításban” megkülönböztető megismerésként is azonosíthatnánk. A diagnosztika az eltérő, atipikus, patológiás állapotok és működések felismerésének tanát, és azok módszereit alkalmazásuk körét és folyamatait is jelentik. Szaktevékenység, melynek eredményeként megszületik az állapot leírása, a diagnózis. A logopédiai diagnosztika a speciális (gyógypedagógiai) diagnosztika része. „Olyan ismeretek rendszere, mely a sérült egyén individuális sajátosságainak megismerési lehetőségeire és eszközeire, az alapvető összefüggések felfedezésére, mint e sajátosságok okainak feltárására irányul. Egyidejűleg a diagnosztizált, egyénre szabott speciális pedagógiai tevékenység egyéni programjának segédeszköze, mely optimalizálja fejlődését, és az életben való érvényesülését”. (Vašek, 2006, 11.o.)