10. fejezet: Gyermekkori pszichiátriai kórképek kialakulása
Számos elmélet fogalmazódott meg e kórképek kialakulását illetően, e rövid áttekintéssel segítjük az érdeklődő hallgatókat eligazodni.
* Freund szerint a mélyen rejtőzködő szervi és lelki kóros folyamatok okozzák a rendellenes viselkedést. E pszichodinamikai megközelítés kritikája, hogy egyetlen pontra összpontosít, ami nem biztos, hogy a helyes pont.
* A viselkedés nem betegség, hanem rossz alkalmazkodás a környezethez a behaviorista megközelítés szerint. E felfogás kihangsúlyozza a tanult viselkedést. Kritikája: csak a környezetet veszi figyelembe a tanulás mellett.
* A kognitív megközelítés hívei vallják, hogy a viselkedés nem egyedül a külső megerősítésnek vagy hiányának a függvénye, de nem is kizárólag az idegrendszeri, szellemi (belső) érés eredménye. A hangsúly az intelligencia és az emóció érési folyamataiba foglalt tanuláson van.
* Neurobiológiai irányzat szerint az egyén fejlődése egyenlő a belső potenciálokkal, képességekkel, amiket determinálnak az öröklődött befolyások. Az illető öröklődött sajátosságai eleve meghatározzák affektív viselkedésének fejlődését.
* Humanisztikus megközelítés lényege: Minden emberben pozitív fejlődési kapacitások rejlenek, amiknek a gátlódása vagy gátlása kóros irányú pszichés fejlődést okoz.
* A pszichiátria új ága a rendszerszemléletű megközelítés, amiben a gyermeket nem környezetéből kiszakítva, izoláltan vizsgálják, hanem a „családrendszer” szerves részeként figyelik és értékelik viselkedését.
* Fejlődési, pszichopatológiai megközelítés lényege: Igyekszik megérteni az összefüggéseket az egészséges fejlődés és annak máladaptív deviációi között. Nem keres teóriákat a pszichopatológiai jelenségekre, hanem testi, kognitív, érzelmi, pszichoszociális fejlődés keretében vizsgálja, értékeli és gyógyítja. A máladaptív viselkedés kialakulása akkor érthető meg, ha megfelelő életkorok egészséges történései tükrében szemléljük azokat.