12.2. Szorongás
Szorongás pszichológiai betegség, a félelmi rendszer máladaptív (rosszul alkalmazkodó) működésének tudható be. A szorongás nem egyenlő a félelemmel, mert nincsen konkrét tárgya, valódi vagy vélt helyzetre kiváltott „hogyan ítéljük meg”. Elraktározódik a memóriában. Anatómiailag az amygdala a felelős a szorongásért. Biokémiai hátterében fellelhető a GABA receptor blokkolás, ami fokozza a szorongást, a szerotonin gátol is és aktivál is, az endogén ópiátok kellemes élményt biztosítanak.
Korspecifitás figyelhető meg kialakulásában. Fél éves korig a csecsemő tartózkodik az ismeretlen személytől, „fél”, egyéb események (esés, zuhanás, zaj) szintén félelmet váltanak ki benne. Kisdedek a sötétségtől, állatoktól, óvodások mesealakoktól félnek. Iskolásoknak van reális félelmük („mit szólnak?”), serdülőknek pedig speciális fóbiáik.
A fájdalom példa a szorongás kialakulására. A fájdalmat kiváltó külső és belső ingerek, mint „vészhelyzet”, mozgósítják a neuro-hormonális rendszert a védekezésre. Fájdalmakkal szemben – kivételektől eltekintve – gyakorlatilag nincsen adaptáció. A kellemes, de túlerős ingerek fájdalmat okozva szintén kiváltják a védekezést, elhárítást.
A fájdalmas hatások megismerése természetes távoltartási törekvéshez vezet. Ha a távoltartás indokolatlan, nem áll fenn a vészhelyzet, nincs ártalom, félelemről beszélünk.
Ha ártalmatlan – vélt vagy valós – helyzetek okozzák a félelmet, kialakul az egyénben a szorongás, majd túlkompenzálás lép fel az illetőben, veszélymentes feladat, helyzet tudata is szorongást okoz neki.
A szorongásban pszichés és szomatikus megnyilvánulások ötvöződnek. Pszichés komponenst a magatartás megváltozása jellemzi, egyes területeken fokozódik, másutt beszűkül az aktivitás (naphosszat „készül”, töpreng, aggódik).
Szomatizáció az érzelmi zavarok széles skálájú, színes spektrumú testi tünetekben való megjelenése. Gyermek- és serdülő korban 2-10%-ban fiordul elő. serdülő lányok körében gyakoribb. A szomatizáció kisiskolások hasfájásának 10-20%-ban okát képezi. Életkorral gyakorbbá válik és szélesedik a skálája. Szomatizáció miatt elakad(hat) a személyiség fejlődése.
Szomatikus megnyilvánulások egyrészt a test mozgásaiban észlelhetők (járkálás, gesztikulálás, mimika stb.), másrészt vegetativ tünetekben (izzadás, hasmenés, „gyomorgörcs”, fokozott vizelet kiválasztás, szapora légzés és szívverés) realizálódnak. Óvodások, iskolások gyakori hasfájásának 79%-ban a szorongás az oka [UPC, unexplained physical complaints, megmagyarázhatatlan testi tünetek (szerotonin diszreguláció!)].
Szorongás kialakulásának kockázati tényezői között megtaláljuk a szülők egészéget károsító hatásait gyermekükre, a család jelentősen csökkent szociális és gazdasági helyzetét, a gyermek elhanyagolását és endogén okként a szerotonin rendszer diszregulált működést.
Szorongással kapcsolatban megemlítésre méltó a szülői attitűd. Egyesek átmeneti állapotnak tekintik, majd elmúlik, nem foglalkoznak vele. Mások otthon „kezelik”. A segítőkész szülő stresszre gondol, lélektani hátteret feltételez, végül orvoshoz viszi a gyereket. Gyermekorvosok nem mindig ismerik fel, hogy mi miatt fordulnak hozzájuk. Nem foglalkoznak a pszichés és fizikai tünetek közti összefüggéssel, kizárólag szomatikus betegszemléletből kiindulva „kezelnek”. Szerencsés az a gyermek, akinek orvosa felismeri a szorongást a panaszok hátterében (UPC!).
Megjelenési formái: Szeparációs szorongás (3,5-!%), túlszorongás (3-4,5%), generalizált szorongás, szorongásos fóbia (szégyenlős, visszahúzódó, idegennel kapcsolatban félelem uralkodik rajta), pánikzavar (pl. asztmás gyerek előrevetített félelme a rosszulléttől, holott az adott helyzetben nincsen rá oka), szomatoform és disszociációs zavar.
Szorongással összefüggésben nem szabad megfelekezni a komorbiditásról, amely kétirányú. A betegség szorongást vált ki, az indokolatlan szorongás előidézi a betegség tüneteit (a folyamat asztmás betegben eljut a katasztrófa gondolatokig, „megfulladok”, a diszfunkciós gondolatokig, szeparációig.)
A szorongás rontja a tanulási készségeket, a szeparatív szorongás kifejezetten rontja mind óvodás, mind iskolás korban.
A kiváltó ok megszüntetése után rendszerint elmúlik a szorongás, súlyosabb esetekben egy másik okkal „újratermelődik”, és a jelenségek egymásra épüléséből pszichosis vagy neurosis alakulhat ki.