4. fejezet: Tanulás, megismerés

Tanulás biológiai alapjai

Legújabb felfedezések szerint a tanulás folyamatát bizonyos egyszerű, agyi idegsejtek közötti synapsis-ok (továbbiakban szinapszis) erősségét szabályozó mechanizmusok irányítják. Szinapszisokban folyó változások alakítják az egyéniséget is.

A tanulás ismeretek gyűjtése, feltételes reflex folyamat, melyben a figyelem, az érzékelés, az észlelés, az emléknyomok elraktározása, előhívása, összehasonlítása, válogatása, törlése és megtartása, beszéddel, cselekedetekkel való összekapcsolása közreműködik. Tanulás és emlékezés egyéniségünkben központi helyet foglal el.

A tanulás alapmechanizmusai

Verbális tanulás a második jelzőrendszer szintjén végbemenő tanulási típus. A középpontban szövegek vagy más jelrendszerek feldolgozása áll. A folyamat a megértésen, az elemzésen és a megjegyzésen alapul.

Az első jelzőrendszer áll a szenzoros (perceptuális) tanulás központjában, s fejlődik az érzékelés, észlelés.

Pszichomotoros műveleteket, működéseket tanulunk meg a motoros, mozgásos tanulás során. Számos ténykedésben van e tanulásnak kiemelkedő szerepe: írásban, rajzolásban, technikai képességek fejlesztésében, szokásos cselekvések kialakításában, testnevelésben, sportban.

A szociális tanulás emberi szerepek, emberek közötti viszonyulások, kapcsolatok, attitűdök, stb. elsajátítását jelenti.

Explicit tanulás

Gyors folyamat, egyetlen próbálkozás sikert hoz. Általában párhuzamos ingerek társításával jár. Lehetővé teszi az információk tárolását, ismerőssé teszi a korábbi eseményeket.

Implicit tanulás

Lassú folyamat, melyben a hosszas ismétlés és gyakorlás hoz eredményt. Az adott feladatban szerepet játszó érző, mozgató rendszerek aktiválásával és az egymást követő ingerek társításával jár. A rögzítés, az emléknyomok megtartása – implicit emlékezet – idegi rendszerek képlékenységén (neuronális plaszticitáson) alapul. Implicit emlékezet lehetővé teszi az események közötti előrejelzésekkel kapcsolatos információk tárolását. Ami megmutatkozik abban, hogy bizonyos feladatokat tökéletesebben kivitelez anélkül, hogy képes lenne leírni, elmondani, mit tanult meg. Olyan emlékező rendszerek működnek közre a folyamatban, amelyek nem támaszkodnak az illető általános ismereteire.

Voxel (volum-pixel) alapú morfometriával igazolható, hogy tanulás közben nő az agy tömege a hátsó fali lebeny területén a synaptogenesis hatására, a változás megmarad 3 hónapig. Tanulást követő 3 hónapban a hippocampus gyarapszik – a jobb oldalon erőteljesebben. E gyarapodás mögött a subependimalis területen aktiválódott és új neuronkat létrehozó őssejtek állnak.

A tanulás – annak rövidebb-hosszabb – időtartama alatt igényli az egész emberi szervezet, ezen belül első sorban az agy megfelelő aktív, készenléti állapotát. Továbbá nem hagyható figyelmen kívül miként támogatja vagy akadályozza a tanulást a Yerkes-Dodson törvény-ben megfogalmazott viszony az arousal és a teljesítés között, a Selye törvény-ben [GAS, General Adaptation Syndrome (általános alkalmazkodási szindróma)] meghatározott, testünkben érvényesülő neurohormonális serkentő és gátló folyamatok és az erőfeszítés pillanatnyi állapota.

Yerkes-Dodson törvény (Y-DL)

Tapasztalati viszony áll fenn az arousal és a szellemi teljesítmény, megvalósítás között. A törvény szerint – annak ellenére, hogy a bemutató görbének egyénileg számos változata lehet – a szellemi teljesítmény, a feladat megvalósítása a pszichológiai, mentális arousal egy bizonyos szintjéig fokozódik. Túlságosan emelkedett arousal szint elérésekor esik, csökken a teljesítő képesség. A feladat nagyságának, nehézségének hatása olyan feltételezésekhez vezet, hogy a Y-DL „két irányba hasadva” hat, a grafikon görbéjének felszálló ága az arousal energetizáló hatását igazolja, míg a leszálló ág visszafogó, tompító, negatív hatást gyakorol a kognitív folyamatokra: figyelemre, emlékezetre, feladat megoldásra. Kutatások igazolták, hogy a mérsékelten emelkedett szérum glukokortikoid szint előnyösen befolyásolja a hosszan tartó memória folyamatokat.

Selye törvénye

(GAS=General Adaptation Syndrome, általános alkalmazkodási szindróma)

„Nem specifikus alkalmazkodás” jelentőségének felismerése Selye munkásságának eredménye, ami megmutatta, hogy különbséget kell tenni a specifikus és nem specifikus vonások között. Minden inger, esemény a jellemző, specifikus hatás mellett nem specifikus stresszt is előidéz. Ebből fakad, hogy minden elénk kerülő nehézség számos tényező együttese, amik közül ki kell választani azt a döntő tényezőt, amit megragadni vagy elkerülni kell.

Selye megfigyelte, bármi (stresszor) támadja meg a szervezetet, az egységes általános válasz vált ki, a szervezet mindig ugyanazt a mechanizmust indítja be a központi idegrendszer, hypothalamus, hypophysis, mellékvesekéreg tengely mentén. Ez a reakció vagy le tudja küzdeni a (veszélyeztető) hatást, vagy nem. De nem tartható fenn sokáig ez az állapot. Tartós inger hatására alkalmazkodó, adaptációs szakasz alakul ki, azaz alkalmazkodni igyekszik a szervezet a megváltozott körülményekhez. Idővel kimerül a szervezetben a védekezési mechanizmus.

Alkalmazkodó képesség három szakasza: kezdeti riasztó reakció, amit követ az ellenállás szakasza, végül a kimerülés. Az első szakaszban a mellékvese velő hormonja (katekolamin) a „felelős”, míg a következő két szakaszért a mellékvese kéreg hormonja (kortizon).

Megszokott inger, ismert inger megszokott reflex választ idéz elő, azaz specifikus a szervezet részéről megnyilvánuló reakció. Szokatlan (provokáló) inger, stresszor beindítja a Cannon által felismert vészreakciót, „fight or flight”.

Kívánalom, teljesítés, megterhelés

Tanulás, egyéb szellemi ténykedés idején összefüggés mutatható ki szellemi ténykedés tartama alatt a megvalósítás (performance), a feladat kívánalmai (task demands) és a szellemi munka-megterhelés között. Veltman és Jensen 2003-ban grafikusan vélelmezték az összefüggéseket. Kisebb munkaterhelés közben nő a teljesítmény. Amikor nő a feladat, a munkaterhelés normális, a teljesítmény is megmarad az elért szinten. Idővel romlik a megvalósítás bizonyos feladat kívánalom és megterhelés időszakában. A teljesítmény változatlan szinten tartásához kell a szellemi erőfeszítés, az „erőn túli” szellemi munka, ami jóval kevesebb ideig tartható fenn, mint a normális munkaterhelés.

Bábosik elmélete

Bábosik professzor elmélete magában foglalja az egyén veleszületett biológiai adottságait, tulajdonságait, mint egy „alapot”, amelyre épül a ”ház”. Az építkezés – képzés, oktatás, nevelés – új előnyös jellemzőket, sajátosságokat alakít az egyénben, melyek végrehajtók és ösztönzők. Mindezt betetézi az illető előtt álló ösztönző példaképnek és szokásainak (vagy a környezet példáinak, szokásainak) követése, végül a kialakult meggyőződés teszi egésszé az egyéniséget.