8.1.1. Szülők életkora és kockázatok (Biológiai okok)
Korfüggő genetikai kockázat érvényes mind nőre, mind férfira.
Női és férfi ivarsejtek más képzési, érési útjai, fejlődési szakaszai következtében a külső ártalom várható hatása nem lineárisan halad az életkorral.
Fontos tény, hogy a nők megtermékenyítésre alkalmas petéinek száma megcsappan, 40 éves korukra a 20 éves korinak 1/80-ad része marad meg. („Termékenység kimerül.”)
Kedvező felfedezés, hogy megtermékenyülési gondokkal küzdő korosodó vagy fiatalabb nők petefészkeiben az alvó tüszők „felélednek” a 10q23.3 lókuszon található PTEN gén által indukált PTEN (phosphatase and tensin homolog) sejtciklust szabályozó fehérje hatására.
a) Anya korosodásával bekövetkez(het)ő genetikai kockázatokat, a magzatra kifejtett egyéb károsító hatásokat nem tudjuk pontosan „megmérni”. Lehetőséget ad(hat) ennek megítélésére a „small for gestational date” (SGD) és/vagy koraszülöttként világra jött magzatok számának összevetése édesanyjuk életkorával. De ezt nem szabad szentírásnak venni, csalhatatlan összefüggésnek tekinteni, mert az életkor mellett más tényezőket is figyelembe kell venni, nem ez az egyetlen, amire összpontosítani kell.
b) Citogenetikai kockázat
Idősebb várandósok magzatainak kromoszóma vizsgálatakor feltétlenül gondolni kell az apa életkorára is.
E kettő egybevetésével megállapították: nagyjából kétszeres a genetikai kockázat mind a 40 évesnél idősebb anyák, mind a 40 évesnél idősebb apák gyermekei körében.
Szemléltetésként két statisztika kimutatás:
- Kromoszóma rendellenességek gyakorisága összevetve az anyai életkorral
Elvégzett (ajánlott és/vagy kötelező) magzati szűrések tükrében a következők eredményeket találták:
| Anya életkora (év) | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 |
| Down-sz. (%) | 0,35 | 0,57 | 0,68 | 0,81 | 1,09 | 1,23 | 1,47 | 2,19 | 3,24 |
| Összes rendell. (%) | 0,91 | 1,09 | 1,24 | 1,39 | 1,87 | 2,13 | 2,64 | 3,77 | 5,02 |
- Új kromoszóma rendellenességek általános genetikai kockázata
Figyelembe véve az apa [35-40 (~37,5) év], valamint [41-46 (~43,5) év] és az anya életkorát a kockázat következőképpen alakul(hat):
| Anya életkora | 34 éves korig | 35 - 40 éves | 41 - 46 éves | 47 évesnél idősebb |
| Apa [35 - 40 (~37,5) év] életkora | ||||
| 21 triszóma (%) | 0,4 | 0,6 | 1,3 | 2,0 |
| Összes anomália (%) | 1,3 | 1,6 | 2,1 | 2,3 |
| Apa [41 - 46 (~43,5) év] életkora | ||||
| 21 triszóma (%) | 1,7 | 1,2 | 2,8 | 4,1 |
| Összes anomália (%) | 1,0 | 2,8 | 5,6 | 6,5 |
Down-kórra kivetítve a genetikai kockázat lehetőségét úgy találjuk, hogy nem azonos a megszületett 21 triszómiás gyermekek számával. E betegeknek 75%-át 35 év alatti anya hozta világra, továbbá ismert jelenség, hogy az utóbbi évtizedekben 20-30 éves korú anyák mind gyakrabban szülnek Down-kóros gyermeket.
- Genom életkorral összefüggő rendellenességeinek kutatásai során a következő lehetséges okokat állapították meg:
*Mikrocirkulációs elmélet – s ezzel összefüggésben a hormonális egyensúly felborulása a petefészekben – kézenfekvő magyarázatot ad az életkorral fokozódó citogenetikai kockázatokra. A petefészek tüszők körül bekövetkezett keringés romlás az O2 ellátás és a pH csökkenésével, továbbá tüszőhormon termelés zavarával jár. E folyamat befolyásolja az utolsó oszlás előtt álló petében az oszlási orsó működését, ami a kromoszómák diszjunkciójában rendellenességet okoz.
*Sejtosztódást támogató cohesin fehérje csökkenése a hosszú – évtizedekig elnyúló –meosisos profázis alatt ismeretlen okból következik be korosodó érett nőkben. Cohesin fehérje csökkenése aránytalan pete szétváláshoz és kromoszómakészlet számbeli rendellenességéhez vezet.
*Évek során a környezeti ártalmak mind a férfi, mind a női ivarsejtekben mutációt okoz(hat)nak.
c) Más kockázati tényezők
- Nagyon fiatal (<15-19 éves) anyai kornak is vannak genetikai kockázatai, melyek kevésbé kifejezetten (<1%) nyilvánulnak meg, mint a fentebb említett korosztályba tarozó anyák körében.