Skip navigation

8.2.2. Császármetszés

Császármetszés veszélyeinek ismerete igen csekély a köztudatban – mondhatni a fejlett országokban divattá vált a fájdalmatlan szülés igénye. Az anya és magzata szempontjából kellően meg nem indokolt műtéti szülések hátrányát New York-ban 2600 újszülött adatainak feldolgozása tárta fel. 9 év alatt a 25-34. gesztációs hét között világra jött bébik 46%-a hüvelyi úton született, 54%-a császármetszéssel.

A műtéti szülésvezetéshez fűzött remények – a) kedvezőbbek lesznek az életkilátások, b) kevesebb lesz a perinatális szövődmény – nem váltak be. Szemben a természetes úton világra jött koraszülöttekkel, császármetszés után 30%-kal gyakrabban következett be az újszülött-kori respirációs stressz szindróma (IRDS). A surfactant hiányához csatlakozott a légutakban rekedt váladék, ami természetes úton születés közben kipréselődik. E két tényező együtt tovább rontotta a gázcserét az alveolusokban, ami fokozta az újszülött hiperkapniáját, acidózisát. Az acidózis elindított egy ördögi kört, mert a surfactant temelés acidózisban romlik, tovább csökken a mennyisége. Eközben a megemelkedett tüdőverőér nyomás miatt visszaállt a magzati vérkeringés a nyitott Botallo vezetéken és pitvarok közti, még el nem záródott, nyitott sövényen át. Az így kialakult mind súlyosabbá váló oxigénhiányos állapot életveszéllyel járt, illetve heroikus életben tarás ellenére a kisded, agya maradandóan károsodhatott.