8.1.6. Epigenetika és mentális folyamatok

A fentebb ismertetett anyagrész jobb megértéséhez kitérőt kell tenni az epigenetika „felségterületére”.

Orvos-biológiai kutatásokban – amikből nem zárható ki a szellemi működés zavarok okainak feltárása – legfontosabb az összes gén működésének egyidejű vizsgálata, a génhálózatok komplex működésének megismerése, megértése. Mindehhez elengedhetetlen megismerni a környezet hatásait és következményeit.

Környezeti hatások nagy részének a hatása nem befolyásolja a nukleotidok szekvenciáját, hanem az egyes genomrészek átíródására (kifejeződésére vagy gátlására) hat, amitől függ, hogy a kódolt fehérje szintetizálódik-e. Ezek a hatások kémiai kovalens változásokat okoznak. Legtöbbször reverzibilisek, de gyakran öröklődnek is.

A nukleotid sorrendet nem érintő, de a gének aktiválódását (expresszióját) szabályozó hatások összességükben jelentik az epigenetikát.

A genom a DNS teljessége.

Az epigenom a genom öröklődött nukleotid betűsorrendjét nem érintő kovalens és visszafordítható módosulások összessége. A genom külső és belső környezetétől függően több epigenetikai úttal rendelkezik.

Epigenetikai hatások a génexpresszió mellett befolyásolják a DNS szerkezetéhez való hozzáférést (pl. hormonok hatásának érvényesülése), a telomérek hosszát (magzati stressznek kitett fiatal felnőttekben jelentősen rövidült a telomer a kontrol csoporthoz képest). Újabb megfigyelések szerint egyes hatások (pl. virion fertőzések) a genomon belül ugráló genetikai elemek, a transzpozonok aktiválódására hatnak, más kifejezéssel élve ez a folyamat a genetikai elemek mobilitásának epigenetikai ellenőrzése.