„Erőszakos gyerekek, agresszív felnőttek”

Korunkban nem mehetünk el szó nélkül e jelenség mellet. Kanadai viselkedést kutató csoport 600 gyermeket váró családot vont be a megfigyeléseibe. Arra összpontosítottak, hogy a szülők gesztáció alatti viselkedése előre jelzi-e a megszületendő gyermek későbbi viselkedését. Agresszív, egymással sokat veszekedő (verekedő?), kiabáló, szülők gyermekei között már óvodás korban több volt a társait terrorizáló, verekedős, rosszul kezelhető gyerek, mint az összhangban élő családok gyermekei között. Más megfigyelések azt igazolták, hogy ha a szülők a csecsemőhöz, kisdedhez ingerült arccal fordulnak, a kisdedre sugárzó negatív érzelmeiket kifejező tekintetük, arcvonásaik rossz irányba terelik a személyiség fejlődését. A csecsemő az „elrettentő arc” ellen úgy védekezik, hogy elfordítja a fejét, ami később oda vezet, hogy képtelen lesz ráhangolódni mások érzelmeire, együttérezni embertársaival. Nem kell magyarázni, miként vezetnek ezek a dolgok a tanulási képességek, a szellemi teljesítmények csökkent szintjéhez.

Agresszió lehet akadályelhárító, támadó vagy védekező jellegű. Akadályelhárító agresszió olyan cselekvés tipus, amely során a nehézségek leküzdése, az akadályok elhárítása csak fokozott cselekvési aktivitással oldható meg.

Az indulati (támadó) agresszió fő motívuma nem feltétlenül egy reális feltételezésen alapul. Megtörtént vagy várható cselekvés ellen irányul. Ide soroljuk a harag, a bosszú körébe tartozó késztetéseket, bár felléphet tényleges akadályokkal szemben is. Az agressziv cselekvések elismerést vagy büntetést vonnak maguk után jellegüknél fogva vagy a környezetre, a társadalomra gyakorolt negatív hatás alapján.

Agresszió a tanulási képességekeket kifejezetten rontja, a gyerek figyelme nem összpontosul a célra, stb.