8.3.4. Sérülések

„Megrázott gyermek szindróma” [Shaken Baby Syndrome (SBS)]

Újszülött kortól 2 éves korig fordul elő, mivel e korú gyermekek sajátossága a „gyenge fej kontrol”. Testükhöz mérten nagyobb tömegű fejüket a még nem megfelelően kialakult kontrolláló reflexeik és nyaki izomzatuk miatt nem tudják megtartani hirtelen mozdulatok, gravitációs hatás esetén. Ilyen fordul(hat) elő játék közben vagy a síró, vigasztalandó gyermek rázása alatt.

Erőteljes rázáskor, himbáláskor, fel- és leirányuló lengetéskor – anélkül, hogy a fejet közvetlenül trauma érné – a jelentős rotációs gyorsulási-lassulási erő hatására az agy leszakad a „híd vénákról”a kemény agyhártya és az agy között. A retinában, a szubdurális, a szubarachnoideális térben és alkalmanként az agy féltekében bevérzések keletkeznek a koponyaűri nyomásfokozódás (KNYF) tüneteivel és következményeivel. Lassan illetve hirtelen alakulnak ki az idegrendszeri tünetek. Az így sérült gyermekek 20-25%-a meghal a befolyásolhatatlan KNYF következtében, 40%-uk pedig maradandó, egész életre szóló idegrendszeri károsodással, tanulási vagy értelmi zavarral küszködik.

 

„Megvert gyermek szindróma” [Battered Child Syndrome (BCS)]

Orvosilag és jogilag a szándékosság jelenti a különbséget a megrázott és megvert gyermek, tágabb értelmezésben a „child maltreatment” között. Szándékosságot kiválthatják gyermeki okok, főleg a gyermek viselkedése (síró, nyűgös gyermek „megnevelése”, szobatisztaságra szoktatás, étel visszautasítása). Szándékosság mögött döntően szülői inkompetencia (öltöztetés, etetés során türelmetlenség, ittas/kábítószeres állapotú szülő, egyéb szociokulturális hatások a szülő életében, stb.) áll és vezet a kisgyermek sérüléseihez, halálához. [Idegrendszeri sérüléseken túl ide értve a csonttöréseket, a belső szervek (máj, lép, vese, tüdő, tele gyomor) zúzódását, szakadását, bevérzését.]

Gyermekek bántalmazása – „child maltreatmment” – nem csak tettlegességre vonatkozik. A testi erőszak következményeként fellépő agyi (és más szervi) károsodás mellett a lelki bántalmazás, a szexuális zaklatással járó lelki trauma és a testi-lelki elhanyagolás okoz szellemi visszamaradást, tanulási és memória zavart a limbikus rendszer közvetítésével. Elhanyagolás miatt az alvás elégtelen, deprimáltság jelentkezik az érzelmi szférában, a fejlődésben regresszió, a teljesítményekben romlás következik be. Az elhanyagolt gyermek bizalmatlan, emberi kapcsolatai, érzelmi kötődései rendellenesek. Az érzelmi kötődés – a bioszociális szükség – anomáliái előbb-utóbb passzivitás kialakulásához, agresszióhoz, valamint beilleszkedési gondokhoz és az utódnemzés zavarához vezetnek.

Bántalmazásként nem csak a testi-lelki fenyítést, büntetést éli meg a gyermek, hanem a környezeti szabályok állandó változását is. Bántalmazások hatására „formálódik az én”, „alkalmazkodásra” kényszerül („megfeleni”), állandó „készenlétben” kell állnia, előbb utóbb menekül, magányba kényszerül. Az izoláció felborítja a noradrenalin és a dopamin rendszert, kárt szenved a cirkadián ritmus.

Erőszak és tanulási, értelmi zavarok közötti kapcsolat kétirányú. Sérült, rosszul teljesítő vagy fogyatékos gyermek az erőszak célja, áldozata. Megjelenése, viselkedése ellenszenvet, támadást vált ki, nyilvánvaló lesz a társadalom részéről a hátrányos helyzetben lévővel szemben kialakult állásfoglalás.

(A könyvben másutt is olvasható e társadalmi, családi jelenségről és az epigenetikáról.)

Koponya-sérülések

Agyi funkciók károsodását több úton okozzák a bántalmazó eszköztől, a sérülés jellegétől, mélységétől, a sérülést követő fertőzéstől függően. Gyakoribbá váló közúti, sportbeli, (veszélyes) játék közbeni balesetek mind több agysérült gyermeket „terelnek” a gyógyedagógusok keze alá.

Tompa behatás következtében létrejött zárt koponya-sérülés enyhe változata, az agyrázkódás átmeneti működés zavaron (rövid ideig tartó eszméletvesztés, szédülés, hányinger, tájékozatlanság térben, időben és saját személyiséget illetően) kívül legfeljebb posztkommóciós tünetcsoportot okoz. E szindróma felnőttben járadék (táppénz, stb.) megszerzésére irányuló viselkedést és idővel személyiség változást vált ki. Gyermekben ez a változás kezdetben a balesetre hivatkozással a tanulás visszautasításában, ellene való tiltakozásban, eredmények romlásában, figyelem zavarában mutatkozik meg. Idővel személyiség torzulás és végleges tanulási zavar lesz/lehet a következmény.

Súlyosabb zárt koponya sérülések vérzéssel vagy agyállomány zúzódásával járnak. A zúzódás egy-egy agyrész elhalását okozva következményes jellegzetes funkció zavarral jelentkeznek, s a funkció zavar érintheti az emlékezet, a beszéd, a látás, stb. kérgi központját. Vérzések eredete (artériás, vénás) a kialakulás időbeliségének függvényében KNYF általános tüneteit, illetve a vérzés által érintett agyterület góctüneteit okozza. Az időben jött szaksegítséggel – szerencsés esetben – a sérült gyermek csupán „átmeneti” agyműködés zavarokkal megússza. A késedelem végleges funkció kiesésekhez vezet az érintett agyrészben.

Nyílt koponya-sérülések elsődlegesen okoz(hat)nak agyállomány roncsolódást, amihez közvetlen fertőződés társul(hat). Következmények a fentiekkel azonosak. Amennyiben csak az agyburkok sérülnek a veszélyt főleg a fertőzés és a kialakult agyhártya-lob, valamint ennek következményei uralják (lásd fentebb!).