16. fejezet: Cerebralis paresis (CP)
Minális cerebrális diszfunkció (MCD)
[pszichoorganikus szindróma (POS)]
Cerebralis paresis a tartás és a mozgás nem progresszív szindrómája, mert egyszeri károsodás hozza létre a fejlődés korai időszakában. Főleg pyramidalis és extrapyramidalis működés zavarokban, tünetekben nyilvánul meg, kevésbé a szellemi tevékenység hatékonyságának csökkenésében – minimális cerebrális diszfunkcióban – (MCD).
Korábban infantilis cerebralis paresis (ICP) vagy Little-kór néven ismert CP első sorban a pré- és perinatális oxigén hiányos állapotok leggyakoribb következménye. A HIE-t okozó történések mellett okként szerepel még: a) szülőnő erőteljes fájdalom-csillapítása, b) magzati életben bekövetkezett agyi károsodások, c) perinatalis encephalitis, d) magikterus.
A szindróma tünetei az agyállományban kialakult károsodás helyének függvényében mutatkoznak meg. Az észlelhető, jelen levő vezető tünetek:
Tartósan fennmaradtak a primitív reflexek.
Zavarok mutatkoznak az irányításban: hiányzik, vagy késlekedik.
A tónus lehet fokozott (spasztikus, a betegek 50%-ában), vagy csökkent (hypotonia, atónia), emiatt a szinergista és az antagonista izomzat működésében nincsen összhang.
Fokozottak az ínreflexek.
Tremor, ataxia, athetosis zavarja a mozgás összehangolását.
Tünetek véglegessé válása eltart(hat) 1-3 évig.
Másodlagos károsodások alakulnak ki az arc, a szem, a nyak izmainak kóros mozgásai miatt a szem működésében, a táplálkozásban, a beszédben.
A bénulások kiterjedhetnek mind a négy végtagra (quadriplegia), két felső vagy két alsó végtagra (para- vagy diplegia), azonos oldali végtagokra (hemiplegia).
2005-ben Bax hozzátette: A CP-ben szenvedő lehet epilepsziás, valamint korlátozott a tevékenység érzékelésben, percepcióban, kommunikációban (dysarthria), viselkedésben, kognitív működésekben (személyiségzavar, értelmi károsodás), továbbá perinatális hipoxia kapcsán kialakult mentális retardáció esetében nyelvpragmatikai zavar mutatható ki.
Ezeket tapasztalva a kórkép kiegészül MCD-val. Születéskor a Bax által felsorolt funkciók némák. Az újszülött, a csecsemő, a kisded minden funkciójának (percepció, mozgás, stb.) gondos követésével, rendszeres felülvizsgálatával, ellenőrzésével megadatik, hogy korán, megfelelő időben elkezdve a várható MCD habilitálását is végezzük. Az agy plaszticitását kihasználva korai fejlesztéssel nem csak a motorikus zavarok tüneteit csökkenthetjük, hanem hátráltatjuk a másodlagos károsodások, kifejlődését, javíthatjuk a tanulási stb. képességeket.
A MCD-t patológiai szempontból nem tárgyalja a könyv önálló kórtani egységként, mivel jelen van több gyógypedagógiailag „kezelendő” tünet együttesben.