15. fejezet: Figyelemhiányos hiperaktivitás - Attention deficit hyperactivity disorder (ADHD)

Egyik leggyakoribb gyermek pszichiátriai – „viselkedési” – gond az ADHD betegség. Az Egyesült Államokban a 4-17 évesek 7,8%-a szenved benne. Hátterében genetikai és környezeti tényezők húzódnak meg, melyek befolyásolják, hogyan fejlődjön és működjön az agy. Figyelemhiányos hiperaktivitás tünet együttessel az iskolába járók körében 3-5%-os gyakorisággal találkozunk. Fiúk gyakrabban szenvednek benne/tőle, mint lányok. Általában 6-8 és 11-12 éves korban kifejezettebbé válnak a tünetek – összefüggésben a körülmények változásával és a gyermek terhelésének fokozódásával (óvodából iskolába, alsó tagozatból felsőbe). Megjelenését uralhatja a figyelemhiány, vagy a túlzott mozgás igény és impulzivitás kifejeződése, vagy mindkettő együtt van jelen a gyermek viselkedésében. Kifejezett hiperkinetikus tünetek számos helyzetben (mindennapi tevékenység végzése otthon, iskolában, családi helyzetek, barátokkal való kapcsolatok vagy konfliktus megoldása) funkció zavart, károsodást okoznak a gyermeknek.

Mielőtt kimondanánk egy gyerekről, hogy ADHD-ban szenved, ne felejtsük el, minden gyermeknek adódnak hiperaktív tünetei, de: Azok nem súlyosak, nem hatják át egész egyéniségét, nem állnak fenn hosszú ideig (hónapokig, évekig), a gyerek reakciói nem stresszel (megterheléssel) teli eseményre adott „válaszok”.

Mozgás igény minden gyermek sajátossága, természetes életigénye, létfeltétele, amit meghatároz életkora, nevelése. Kórosnak tekintjük a gyermek viselkedését, ha fejlettségének nem megfelelő a mindennapi viselkedése, amiben feltűnő sajátosság a túlzott mozgás, impulzivitás, különösképpen akkor, ha a kilenc meghatározó tünet közül hat már 7 éves kor előtt tartósan – legalább hat hónapon át fennállt.