1. fejezet: Fogyatékosság, fogyatékos emberek megítélése - WHO modellje

A WHO (World Health Organization – ENSZ Egészségügyi Világszervezete) orvosi szemléletű bio-pszicho-szociális modellje (2001) ama kevesek közé tartozik, melyek a gyógypedagógiára világméretben, különösen a logopédiára hatottak. A WHO 2001-ben publikált új megközelítése jelentősen eltér elődjétől, és komoly szemléletváltozást hozott a fogyatékosság és a fogyatékos emberek megítélésében. Ellentétben az 1980-as modellel, ahol a deficitek kerültek előtérbe, az új modell inkább az individuális lehetőségekre, ressoursokra, azaz egyedi erőforrásokra tereli a figyelmet. A modell alapján a betegség és egészség folyamatos, állandó összefüggésében a kölcsönhatások sokrétűsége válik nyilvánvalóvá.

A WHO nemzetközi közegészségügyi szervezetként működik, folyamatosan biztosít nemzetközi kutatásokhoz, egészségügyi felmérésekhez elengedhetetlen egységes értelmezési és elnevezési rendszert. Pl. az egészségi állapot változását így fogalmazta meg: egészségi panasz (complaint), betegség, sérült állapot (impairment), korlátozottság (disability), fogyatékosság (handicap), ami lineáris folyamat-értelmezés orvosi megközelítésből kiindulva, s hangsúlyozza az organikus, a funkcionális és a szociális szint kölcsönhatását.

Az ábrából kiviláglik: az egészségi állapot illetve az adott egészségügyi gond, baj kihat a testi funkciókra. Pl. egy cerebralis paresisben szenvedő motorikus zavarai vagy egyéb panaszai, erősen befolyásolják mindennapi tevékenységeit is folyamatosan a másoktól való függőség felé sodorva az illetőt. Következményként a társadalomban való részvétele erőteljesen sérül, környezetével való kapcsolata átalakul.