14.2.1. Diszlexia

Az olvasás pontosságban és sebességben megnyilvánuló zavara. Gyakorisága az érintett korosztályokban 5-7-10%. Felismerhető arról, hogy az olvasási kvóciens elmarad az intelligencia kvócienstől. A gyermek súlyos gondjai az olvasással nem esnek egybe más területen észlelt, korának megfelelő fejlettséggel. A zavar lehet lingvisztikus, perceptuális és kevert típusú. Gyors olvasás sok hibával, félreolvasással a lingvisztikus diszlexia. Nagyon lassú, de kielégítően pontos olvasási zavar a perceptuális. Mindkét jellegzetesség észlelhető olvasáskor a kevert típus esetében.

Részletekbe nem bocsátkozva jellegzetes tévesztések: látási kép alapján téveszt (optikus), hallás alapján téveszt (akusztikus), magánhangzókat kever össze, szótagot kihagy, betold, vagy felcserél, betű sorrendet felcserél, nem tud egyszerre figyelni az olvasás technikájára és tartalmára (szövegértés zavara).

Diszlexia egyik legfőbb kockázati tényezője a megkésett beszédfejlődés. MRI-vel folyó megfigyelések, kísérletek a diszlexiásokban a rövid hangok feldolgozását találták rendellenesnek, bár nem derült ki, milyen kóros neuro-pszichológiai történések állnak a háttérben. Francia kutatók a „mintavétel” (sampling) folyamatára összpontosítottak, ami az agy különféle hangokra adott reakcióját jelenti, amibe beletartozik a fonémák feldolgozása. A kontrollokhoz képest a diszlexiások agyának bal hallókérgében elváltozásokat találtak – túlreagálhatják a magas frekvenciájú ritmussal rendelkező fonémákat, ami zavarja a verbális memóriájukat, ezzel együtt a beszédüket is. Más kutató nem tartja ilyen egyértelműnek, szerinte figyelembe kell venni a diszlexia összetett jellegét, azt a rengeteg agyi folyamatot, amit érint, s lehet, hogy ez az agyi abnormalitás más agyterületek zavaraiból adódik. PET vizsgálatok kimutatták, hogy diszlexiások plánum temporáléja azonos nagyságú, míg normálisan a bal nagyobb, mint a jobb, továbbá kesebb a kérgestestjük.

Áldiszlexiások nagy száma hívja fel a figyelmet oktatási és egyéb gondokra. Az iskolások 10-20%-ával előforduló gondot visszavezetnek egyrészt az otthoni, családon belüli kevés társalgásra, beszélgetésre, másrészt arra, hogy az átlagos látási és hallási képességű iskolások egy része „éretlen” az oktatásban rájuk váró emelt szintű követelmények megoldására, különösképpen vonatkozik ez a szóképes, gyorsított olvasási módszerekre.