Nemi kromoszómák szerkezeti anomáliái
* Xq13 tartalmaz egy inaktív centrumot, az „XIC”-t, aminek komponense a fehérjét nem kódoló XIST gén (=X-Inactive Specific Transcript). A gén transzkripciós működésének eredménye egy „takaró molekula”, amely beborítja a kromoszómát és kikapcsolja a működését („inaktív X”). Ezt a gént Down-szindrómás egyénből nyert őssejt egyik 21 kromoszómájába beültették egy genetikai kapcsolóval. A kapcsoló beindította a „takarást”, a kromoszóma minden funkciója megállt. Kecsegtető a Down szindróma gyógyításra, de akad bizonytalanság. Mi történik, ha nem minden gént kapcsol ki a takarás? Újabb bonyodalmak jönnek. (Massachusetti Egytem laboratóriumi eredménye)
* Xp11.2-p11.4, X-hez kötött szellemi decicit, PQBP1 gén mutáció (Renpenning-szindróma): Poliglutamin binding protein képzés zavara, ami miatt a glutamin nem kötődik más aminosavakhoz. Ez esetben férfiak nemhez kötötten öröklődő értelmi fogyatékosságával állunk szemben számos testi jellegzetességgel (kis termet, microcephalia, hosszúkás arc, kis here, szívhiba, stb.) esetleg colobomával.
* X-ALD, X-hez kötött adrenoleukodystrophia (ALD): nem azonos a peroxiszomális eredetű ALD-val. E betegek agyában és mellékvese kérgében az igen hosszú láncú szabad zsírsav (VLCFA - very long chaine fatty acid) szaporodik fel. Myelinhüvely károsodás 4-10 éves korban okozza az idegrendszeri tüneteket (az Addison-kór mellett). A betegek viselkedési zavara, agresszivitása, gyenge emlékezete, tanulási nehézsége, rossz iskolai előmenetele, látásvesztése, görcsállapotai, hallásvesztése, nyelési zavarai, beszéd artikuláció romlása, mozgás koordináció zavarai hívják fel a figyelmet.
* Xq26-q27.2 lókuszon lévő HGPRTgén kis deléciói, inserciói okozzák a recesszíven öröklődő Lesh-Nyhan betegséget, ami a purin nukleotid metabolizmus [hypoxanthine-guanine phosphoribosyltranferase (HPRT1) mutáció] veleszületett zavara. Rendkívül ritka (1:300000!), említésére azért került sor, mert a Szegedi Gyermekklinikán kórisméztek egy beteg fiút. A hiperurikémia amentális retardáció, a járásképtelenségig fokozódó spasztikus cerebrális bénulás mellett jellegzetes magatartás zavart, autoagresszivitást okoz. Önsértés. legjellemzőbb formája az önharapás: ajkát, szája nyálkahártyáját – gyakran féloldalasan – és ujját harapdálja. A féloldalas harapdálás szorongást vált ki a betegben. Az önsértés veszélyes magatartás, így jelentős e tünet pszichoszociális és pszichiátriai szempontból, hiszen egy életen át terhet ró a betegre és családjára. Gyakran, a betegség előre haladtával szándékos önsértés szindrómája alakul ki. További zavar a fej, csípő mozgatása, köröm tépése, szem szurkálása, pszichogén hányás. E betegségben az önsértés kompulzív jelenségnek fogható fel, eleinte a gyerek sikertelenül törekszik úrrá lenni rajta, amit felnőttként is igyekszik valami módszerrel elérni. Ritkán - szintén kompulzív jelleggel - coprolalia vagy verbális agresszió egészíti ki a tüneteket meglepő módon az indulat miatti szégyenkezés és bocsánatkérés kíséretében
* Xq28 lókuszon elhelyezkedő L1CAM axonális glikoproteint („cell adhesion molecule”) termelő gén mutációi X-hez kötött idegrendszeri szindrómákat okoznak egy családban recesszíven öröklődve, ezek a következők: „MASA”, („CRASH”) szindróma, „ACCPX”: X-linked agenesia corpus callosi. „MASA”, („CRASH”) szindróma okozta idegrendszeri fejlődési anomáliák: corpus callosum hypoplasia (HCC), agenesis corporis callosi (ACC). Tüneteik: mentális retardáció, aphasia, spasztikus paraplégia (SPG, csoszogó járás), aquaeductus Sylvii szűkület okozta hydrocephalus (HSAS) alkotja a tünetcsoportot addukcióban álló hüvelykujj kíséretében. Ezek mellett előfordul még agyi atrófia és Morbus Hischsprung. (Ez azért fordul elő, mert az L1CAM modifikálja a vastag- és végbél falában lévő ganglionok kialakításáért felelős gént.) „ACCPX”-re jellemző a részleges corpus callosum agenesia, a vermis inferior hypoplasiaja, a kisagy hypoplasiaja, a mentális retardáció, továbbá görcsök, spaszticitás, microcephalia, szokatlan arc, Morbus Hirschsprung.
* Xq28 lókusz más génmutációi közvetlenül nem, de színtévesztést, színvakságot okozva rontják a szellemi működéseket.
* Xp22 és Xq28, Xq21 mutációk okozzák az „SPG2” és „SPG1”, „SPG22” neurodegeneratív disordert. A szellemi fejlődésben elmaradás észlelhető, lassú, fokozatos gyengeség lesz úrrá az alsó végtagokon, kezdetben bizonytalan az egyensúly, izom spazmus alakul ki.
* Xq27.3 Fragilis X-szindróma, fragilis X mentális retardáció-1 (FMR1) gén mutációja okoz gyakori (1:1500 fiú, 1:2500 lány) értelmi akadályozottságot. A szindrómát okozó allélokban 2 mutáció alakulhat ki. Nem minden beteg esetében igazolható a törékeny X szindróma klasszikus nemhez kötött öröklődése. Ezért epigenetikai hatások nem hagyhatók figyelmen kívül. Magatartási fenotípusok heterogének mind fizikális, mind kognitív, mind magatartási téren. Mentális retardáció és tanulási nehézségek mellett kezek csapkodása, mások szemébe nézésre vonatkozó averzió, valamint a perszeveratív pszichomotilitás jellemzi őket. A gyermekek sokkal szociábilisebbek, mint az autisták, mégis másik személlyel való találkozás feszültséget kelt bennük, ez másodlagosan averzív magatartási jellegekhez vezet, (kerülik a kézfogást, a másik szemébe nézést, annak ellenére, hogy felismerik az illetőt) és szociális helyzetekben gyakran szorongást, a szorongás pedig önsértést - kéz harapdálását okozza. Egyébként képesek érzelmeket mozgósítani, követni mások szempontjait, reszponzívak társasági helyzetekben. E kórban szenvedő lányok jórészt szégyenlősek, szociális szorongásuk skizotíp jellegű és különcködő. Nem feledkezhetünk meg a hibás expresszív és receptív nyelvfejlődésről, időnkét előforduló echo- és paliláliáról. Zavart a motoros koordinációjuk és több közöttük az epilepsziás. A szindrómások egy része ASD-ben szenved.