14.2.4. Készségek kevert zavara

Készségek kevert zavaráról beszélünk, amikor diszlexia-diszgráfia, diszkalkulia-diszlexia-diszgráfia együtt fordul elő. E zavarok orvosi szempontból a „nem meghatározott zavar” vagy a „kevert specifikus fejlődési zavar” csoportjába sorolhatók.

„Nem meghatározott zavar”-ban mindhárom készségbeli hiányosság jelen van, de speciális mérések alapján nem olyan kifejezett, hogy egy-egy zavar kritériumait kimerítsék. „Kevert specifikus fejlődési zavar” általában kognitív funkciók általános károsodásával társul, de nem magyarázható egyértelműen általános mentális retardációval vagy nem megfelelő oktatással. A gyerek érzi, teljesítménye elmarad az intelligenciájához képest, kudarcai viselkedés változásában (bohóckodás, „jópofáskodás”) vagy félelem, szorongás okozta további teljesítmény-romlásban nyilvánulnak meg, s képtelen kiszabadulni ebből az „ördögi körből”.

A zavarok hátterének megítélésében, meghatározásában három elméletet célszerű megemlíteni. A neuropszichológiai elméletet vallók a központi idegrendszer valamilyen sérülésére, funkcionális zavarára vezetik vissza a tanulási nehézségeket. Pszicholingvisztikus felfogás abból indul ki, hogy a nyelv alapvető eszköz, amellyel tájékozódik a gyerek az őt körülvevő világban. Kellő nyelvi fejlettség híján elképzelhetetlen a sikeres iskolai tanulás, mert ahhoz a szükséges fogalmak anyagát, lényegét a percepció és a nyelv adja meg. Perceptuális és perceptuo-motoros háttér elveit vallók szerint rendellenesen működnek az érzékszervek és elégtelenül funkcionálnak az agyban a szenzomotoros integrációk.