8.3.2. Fertőzések
Encephalitis, agyvelőgyulladás
Szülés/születés közben fertőzi az anya a magzatát/újszülöttjét herpes genitalis virionjával. A későbbiekben herpes, arbo (kullancs, szúnyogok, más vérszívók terjesztik), varicella, veszettség (lyssa, rabies), poliomyelitis (ECHO, Heine-Medin-kór), rubeola virion fertőzés, továbbá Borrelia Burgdorferi (spirocheta - kullancs terjeszti) támadja meg a központi idegrendszert. Hazánk bizonyos tekintetben szerencsés, mert kötelező, ill. ajánlott védőoltásokkal több virion (rubeola, varicella) okozta encephalitis elkerülhető. Adeno vírusok „transzient encephalopathia”-t okoznak a vezető (tápcsatorna, vese, légúti) betegségek kíséretében, ellenük még nincsen szervezett aktív immunizációs védelem. A virionok vagy szelektíven fertőznek neuronokat, vagy az agy egyes „kitüntetett” területeit fertőzik meg. Így az általános tünetek mellett sajátos jelenségek figyelhetők meg a betegség idején, valamint a maradvány tünetek korlátozódhatnak egy-egy működés zavarára. A kórokozók vérárammal, nyirok utakon vagy a tengelyfonalak mentén jutnak az idegsejtekbe. Nyílt koponya-sérülések közben bármilyen baktérium okoz agyvelőgyulladást és agytályogot. Agyhártya folyamatok ráterjed(het)nek az agy állományára – meningoencephalitis – tovább rontva a képességek visszanyerésének esélyeit.
A kórfolyamat számos jelensége közül kiemelendő az agyvizenyő, a következményes KNYF, a neuronok pusztulása. Az agyvizenyő és a KNYF miatt nem csak a gyulladásos folyamat által érintett agyrészlet működése lesz károsodott a gyógyulás után.
A betegség fontosabb tünetei: lázas állapot, zavartság, görcsroham, coma, hányás, bekövetkezhet halál is.
Agyvelőgyulladásokhoz legtöbbször meningitis is társul a folyamat ráterjedése következtében, ezért ennek tünetei is észlelhetők (pl. tarkómerevség).
Ismert kórállapot a postvakcinációs encephalopathia. Virionok elleni aktív immunizáció után fellépő, igen ritkán bekövetkező agyvelőgyuladás és következményei tartoznak e csoportba.
Meningitis, agyhártyagyulladás
Európában picorna, entero (ECHO, coxsackie), herpes, mumps, Togo virionok okoznak agyhártyagyulladást. A baktériumok közül a Mycobacterium tuberculosis elvétve, a Streptococcus pneumoniae, a Haemophilus influenzae, a Meningococcus Neisseriae mintegy háromnegyed részben, a Staphylococcus aureus és a Gram negatív baktériumok negyed részben felelős kórokozók. Streptococcus pneumoniae, Meningococcus Neisseriae kisebb-nagyobb közösségben járványt okoz, ellenük van lehetőség védettséget biztosító aktív immunizálásra.
Ma ritkán találkozunk a melléküregek (homloküreg, ékcsont ürege) és a középfül gyulladásainak a koponya csontjain át agyhártyákra terjedésével, amely folyamat gyakran okozott agytályogot is. Az átterjedt gyulladások agyállományt roncsoló hatásának következménye lehet epilepsia. Jobb oldali melléküreg gyulladás agyhártyára, agyvelőre terjedése főként a halántéklebeny károsodásához vezet, aminek következménye lesz a személyiség változás, az emlékezet zavarai, hangok, formák felismerésének nehézségei. Bal oldali melléküreg gyulladás átterjedésének következményei a bal halántéklebeny működésében észlehetők: a külső és belső beszéd megértésének zavara, a kifejezés rendellenessége.
Mind a gyulladásos folyamatokat kísérő exszudáció (az agyburkok között növeli a liquor mennyiségét), mind az agyállomány vizenyője (agyduzzadás) a következményes KNYF-t okoz, ami az egész agy működését befolyásolja. Láz, nyakba, hátba sugárzó fejfájás, hányás, izgatottság, letargia, zavartság, coma, tarkó kötöttség a vezető tünetek. Gyakran életveszély áll fenn az agytörzsben lévő, élettani folyamatokat irányító légző-, keringési központ bénulása miatt, amihez a ráterjedt a gyulladásos folyamat közvetlenül, vagy a KNYF okozta agytörzsi beékelődés közvetetten vezet.
„Sikeres gyógyítás” után az agyidegek működési zavara marad vissza a központok károsodása miatt.
Koponyán belüli gyulladás során az erekben trombózis keletkezik, ami keringési zavarokat okoz, az elégtelen vér- és oxigénellátás életre szólóan megpecsételi az érintett agyrész működését. Az agyhártyáról átterjedt gyulladást agyéreg elhalása követi kisebb-nagyobb agyterület működésének kiesése, zavartsága kíséretében.