10.2. Természetvédelem
Magyarország természeti állapotára jellemző, hogy talajvízkészletünk hatalmas (kb. 70.000 km területen található), de erősen veszélyeztetett, elsősorban a felszíni szennyezések miatt. Kritikus a talajvízszint folyamatos csökkenése a Szigetközben és a Duna-Tisza közi hátság területén. A felszíni vizekbe 1,5 millió tonna szerves anyagot mos le a vízerózió a lejtős területekről. Ezt a természetes talajképződés nem tudja pótolni. A talajok szikesedése (közel 1 millió hektár) és savanyodása (2,3 millió hektár) is tovább tart.
Hazánkban 3000 növény- és mintegy 42000 állatfaj él. Kihalt 40 növény- és 53 állatfaj, veszélyben van kb. 1130 faj. Különösen a nagyvárosok közelsége veszélyezteti a környező élővilágot.
Magyarország tájszerkezetére a következő arányok jellemzők: a művelés alól kivont (beépített) terület 13%, szántóföldi terület 50%, gyümölcs- szőlőkert 6%, rét, legelő 13%, erdő 18%. Sajnos az erdeink döntő többsége is termelési funkciót lát el. Az erdőket alkotó faállománynak csak 55%-a őshonos (tölgy, bükk, gyertyán). Ezzel szemben a talajt "kizsákmányoló" tájidegen, betelepített akác, fenyő és nemes nyár területe jelentős. A nem teljes körű helyzetképből is érzékelhető, hogy a természetvédelmi tevékenységre tehát hatalmas feladat hárul.
A természetvédelem olyan tudatos, szervezett és intézményesített emberi tevékenység, amelynek célja a Föld természetes életközösségeinek megóvása, a természeti környezet megőrzése. A természeti környezet, a természet élő és élettelen értékeinek védelme nemcsak az élőlények védelmét jelenti, hanem a táj egészének megóvását, azaz az egyed feletti szerveződési szintek védelmét is. Ebben a tananyagban elsősorban az élő természet védelmére térünk ki. A teljesség kedvéért vázoljuk a természetvédelem minden tárgyát.
A természetvédelem tárgyai
- különböző földtani alakzatok és képződmények
- a víz különböző megjelenési formái
- ritka, tudományos értékű növények és növénytársulások
- ritka, vagy kipusztulással fenyegetett vadon tenyésző állatfajok, kiveszőben lévő domesztikált állatfajok
- műemlékek természeti környezete
- jellegzetes, szép tájképi megjelenésű, kedvező tulajdonságokkal rendelkező tájak, tájrészletek
- ősállat-, ősember-, ősrégészeti lelőhelyek természeti környezete
- történelmi és kultúrtörténeti emlékhelyek és azok természeti környezete
- eltűnőben levő életformák és gazdálkodási módok fenntartására szolgáló területek
- a génkészletek megőrzésére szolgáló területek
A természeti értékek lehetnek:
1) Terület nélkül védettek: például barlangok; fák, facsoportok, fasorok; vadon élő növény- és állatfajok
2) Területtel védettek: nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és természeti emlék
3) Fokozottan (szigorúan) védett területek: a nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek azon részei, ahol az emberi hatásokra igen érzékeny, jelentősebb természeti értékek találhatók. A nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek A-zónája általában ilyen terület.
4) A Természetvédelmi törvény által kimondva= ex lege védettek: a szikes tavak, kunhalmok, barlangok, még akkor is, ha tábla ezt nem jelzi.