5.3. Tömlősgombák

Testszerveződésük alapján egysejtűek, fonalas szerveződésűek, vagy teleptestet alkotó fajok is előfordulnak közöttük. A tömlősgombák a legnagyobb és legelterjedtebb gombatörzset alkotják. A  gombák szaporodásának vázolásánál már említettük, hogy a gombafonalak képesek egyesülni, ami lehetővé teszi az egyszeres genetikai állományú sejtmagok összeolvadását, így a szülői tulajdonságok keveredhetnek, miközben a magok számfelező osztódással osztódnak. Ezután létrejön a tömlő (aszkusz), amely általában 8 spórát tartalmaz. (A tömlős vagy aszkospórás gombák innen kapták elnevezésüket.)  Szaprofiták, szimbionták és paraziták is vannak közöttük.

Ebbe a csoportba nagyon sok gomba tartozik, közülük néhány jelentősebbet sorolunk fel. A dérgomba (taphrina) nagyon nagy károkat okoz a gyümölcsösökben. A taphrinával megfertőzött gyümölcsfák levele összesodródik, elsárgul, majd lehullik, így jelentősen lecsökken a fotoszintetizáló levelek száma.

Taphrina okozta elváltozás
forrás: mycolog.com

Tömlősgomba a penicillint termelő ecsetpenész is, amelynek számos faja az antibiotikumok alapanyaga.  Többféle alkaloidát tartalmaz az anyarozs, melyet a gyógyszergyártás során  alapanyagként hasznosít az ember.

A termőtesttel rendelkező tömlősgombák közé számos ehető gomba is tartozik, mint például a kucsmagombák, a szarvasgombák, a tinórú gombák vagy a szegfűgombák. Mérgező tömlősgombák például a papsapkagombák.

A tömlősgombákhoz tartozik még az erdőkben, korhadó ágakon vagy fatörzseken látható cinóber színű pöttyöket képező lebontó gomba, valamint a szintén cinóber színű spóratermő réteggel rendelkező csészegomba.  Az ízletes kucsmagomba kalapja olyan, mintha sok csészegombából lenne összerakva.

Csészegomba
fotó: Fonz K. (wikimedia.org)

Ízletes kucsmagomba
forrás: terra.hu