10.3.2. Kiskunsági Nemzeti Park

A Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkjaként 1974-ben alakult meg. Tájszerkezetére a szikes és homokbuckás füves területek valamint a szikes tavak jellemzők. A szikes legelők uralkodó növényfaja a veresnadrág csenkesz. A nedvesebb részeken tömegével virágzik az apró virágú sziki őszirózsa. A szárazabb szikpadkák és vakszikek elterjedt növénye az orvosi székfű és a bárányparéj.

A pusztára jellemző madarak: túzok, kék vércse, széki lile, székicsér, nagy goda.

Az ország legnagyobb szürkemarha állománya az Apaj környéki pusztán található. NATURA 2000 területek is vannak itt, melynek jellegzetes védett növényei a szibériai és korcs nőszirom. A láprétek növényei az orchideákhoz tartozó vitézkosbor; szúnyoglábú bibircsvirág, légybangó, pókbangó, valamint a mocsári kardvirág. A szikes tavak szórványosan költő ritka réceféléi a kendermagos és a kanalas réce, nyílfarkú réce.

A Homokhátság a Duna-Tisza köze legnagyobb földrajzi tájegysége. A homokterületek az ős-Duna hordalékkúpjainak maradványai. A Homokhátság nemzeti parki területrészei a Fülöpházi buckavidék, Orgovány és Bugac. A Fülöpházi buckavidéket elsősorban nyílt homoki gyepek fedik homoki csenkesszel, melynek jellegzetes növényei a homoki árvalányhaj, a homoki vértő, a báránypirosító és a kék szamárkenyér.

A Kiskunsági Nemzeti Parkról részletesebben a http://knp.nemzetipark.gov.hu honlapon olvashat.