5. Többsejtű gombák és zuzmók
Az ősi gombák színtestjeiket elvesztett ostoros egysejtűekből alakulhattak ki. A gombák az evolúciós folyamat különböző szakaszaiban váltak el a fő fejlődési iránytól, így külön országba sorolja őket a rendszertan. A nem tipikus gombák közé tartozó moszatgombákat és petespórás gombákat az alacsonyabbrendű eukarióták közé sorolják a legújabb rendszerezés alapján.
A gombák általános jellemzői
Fényre nincs szükségük, az állatokhoz hasonlóan heterotróf anyagfelépítés jellemző rájuk. A szerves vegyületeket úgy veszik fel, hogy emésztőenzimeiket a sejtjükön kívülre juttatják, majd az elemeire bontott tápanyagokat felszívják.
Táplálkozás szempontjából több csoportra oszthatók. Vannak elhalt szerves anyagon élők (szaprofiták), élősködők (paraziták) és más élőlényekkel együtt élő (szimbionta) gombák. A gombáknak vannak a többsejtű állatokra és növényekre is jellemző tulajdonságaik. Állatokra jellemző sajátosságuk, hogy a szénhidrátokat glikogén formájában tartalékolják. Sejtjüket kívülről kitintartalmú sejtfal borítja. Növényekre jellemző sajátosságuk, hogy a zsírszerű tartalék anyaguk a növényekben is előforduló olaj. A valódi gombák helyváltoztatásra nem képesek.
Testfelépítésük
Testfelépítésükre a telepes-fonalas szerveződés jellemző. A gombafonal (hifa) sokmagvú sejtjei szövedéket (micéliumot) alkot, amely átszövi az adott területet, így használja fel az ott található vizet és a szerves anyagot. A gombafonalak szövedéke (micélium) tenyésztestet vagy termőtestet képezhet.
Tenyésztestnek nevezzük azt a micéliumot, amely a vegetatív fejlődés szakaszában van, vagyis növekszik és anyagokat halmoz fel, így készül fel a termőtest létrehozására.
Termőtestnek nevezzük a gombafonalak szorosan elhelyezkedő, fajra jellemző formájú tömegét, amely a spórák kialakulását, a szaporodást biztosítják.
Szaporodásuk
Ivartalanul és ivarosan is szaporodnak. Ivartalanul bimbózással vagy spóraképzéssel szaporodnak. A hifák (gombafonalak) képesek egyesülni, ami lehetővé teszi az egyszeres genetikai állományú sejtmagok összeolvadását, így a kétféle sejtmag anyaga keveredik (diploid génkészlet jön létre). A keveredő tulajdonsággal rendelkező magok számfelező osztódással 8 spórát tartalmazó tömlőt vagy 4 spórát tartalmazó bazídiumot hoznak létre. A tömlő és a bazídium ivaros folyamat eredményeként keletkező hifavég, melyben kettős genetikai állományú (diploid) sejtekből meiózissal (számfelező osztódással) egyszeres genetikai állományú (haploid) spórák jönnek létre.
A gombaspórák megfelelő nedvesség, hőmérséklet és tápanyag hatására fejlődésnek indulnak. A kalapos gombák fonalaiból kialakult termőtest először tojás formájú burokban emelkedik a talaj fölé, majd a tönk és a kalap is láthatóvá válik.
A kalapos gombák termőtestének fejlődése
forrás: gombanet.hu
A kalapos gombák termőtestének felépítése
forrás: terra.hu
A gombafonalak minden irányban egyenletesen fejlődnek, így a termőtestek is azonos távolságban, szabályosan úgynevezett „boszorkánygyűrűben” helyezkednek el.
Boszorkánygyűrűt alkotó gombák
fotó: Onderwijsgek (wikimedia.org)
A gombák természetben betöltött szerepe
A gombák fontos szerepet töltenek be a természetben, mert többségük lebontja a szerves anyagokat, így elősegíti az anyagok körforgását. (A prokariótákkal együtt lebontóként vesznek részt az anyagforgalomban.) Vannak olyan gombafajok, amelyek oxigénhiányos közegben bontják a szerves anyagokat, így erjedést idéznek elő. Az erjedés során keletkező vegyületeket ízük, hatásuk miatt az emberiség hasznosítja az élelmiszerek előállításánál is. Többféle sajt, kefír eltérő zamatát is gombák okozzák.
A gombák a növényekkel, állatokkal egyaránt képesek szimbiózisban élni. Tudósok adatai alapján a ma élő hajtásos növények gyökérzetének 90%-a szimbionta (mikorrhiza) kapcsolatot alkot gombákkal. A növények hajszálgyökereinek felületét megnövelik a gombafonalak, így a gazdanövény több vizet és ásványi sót tud felvenni. A gomba pedig kész szerves anyagot kap a gazdanövénytől, melyet az a fotoszintézis során állít elő.
A gombák között nagyszámban fordulnak elő növényeken, állatokon és emberen élősködő parazita fajok is. A növények megbetegedésének többségét gombaparaziták okozzák, melyek közül eddig több mint 5000 fajt írtak le.
Napjainkban körülbelül 100000 gombafajt ismerünk, melyek közül a többsejtűek fontosabb rendszertani csoportjait vázoljuk. (Az egysejtű gombaszerű eukarióta élőlények fajszáma a tudósok becslése szerint egymilliónál is több lehet, melyek többsége még felfedezésre vár.)
A gombák rendszerezésénél elsősorban a spóraképzés módját veszik figyelembe.