Rendszerezésük – elterjedésük 2.

Méhlepényes emlősök

A méhlepényes emlősök szuperrendjén belül az anatómiai sajátosságaik alapján több rendbe sorolják az állatokat. Ezek közül a jelentősebbekre térünk ki.

A rovarevők rendjébe tartozó állatok nagyon változatos formájúak, közös sajátosságuk, hogy az állkapcsuk fogívében sok, nagyjából egyforma tűhegyes fog van.

Ide tartozik a talajban élő közönséges vakond

Közönséges vakond
rajz: Kókay Szabolcs (wikimedia.org)

A keleti sün.

Sün
fotó: Mikhail Kolesnikov (wikimedia.org)

A cickányok népes családjából a mezei cickány is gyakori faj. 

Mezei cickány
fotó: Dodoni (wikimedia.org)

A denevérek rendjébe az igazi repülésre képes állatok tartoznak. A repüléshez a mellső végtagok csontjai megnyúltak, közöttük bőrredő feszül ki. Ez a bőrredős végtag nem azonos a madarak szárnyával, de lehetővé teszi a repülést. A repülést végző izmok tapadására a szegycsontjukon náluk is csonttaréj alakult ki. Másik közös jellemzőjük az ultrahang kibocsátásával és visszaverődő hullámok felfogásával lokátorként működő érzékszervük, amely az alkonyati, éjszakai életmódjukat segíti. Ebben az időszakban sok repülő rovart fogyasztanak. A nappalt faodvakban vagy épületek zugaiban alvással töltik és itt nevelik kicsinyeiket is. Magyarországon 26 denevérfaj él, melyek közül erdőkben, parkokban gyakori faj a korai denevér.

Korai denevér

forrás: termeszetbolond.hu

Az emberi településeken vagy azok közelében él a közönséges kései denevér.

Közönséges kései denevér
fotó: Mnolf (wikimedia.org)

A mókuscickányok rendjébe tartozó állatok egy részét a rovarevőkhöz, másik részét a főemlősökhöz sorolták. Elnevezésük a mókusokra és cickányokra emlékeztető külsejükről kapták. Magyarországon nem, csak Malajziában és Indonéziában élnek. Jellegzetes képviselő faj a mókuscickány, amely nappal aktív mindenevő állat. Azért teszünk említést erről a csoportról, mert feltehetőleg a mai emberszabású majmoknak és az embernek a közös őse mókuscickányra hasonlító élőlény volt.

A főemlősök általános sajátossága, hogy a hüvelykujjuk a többi ujjal szembefordítható (opponálható). Az ujjaik végén köröm van, melyek a tapintásra és fogásra nagyon alkalmas ujjbegyeken találhatók. Erőletekintő szemük és nagyon fejlett agyuk van. Ebbe a csoportba tartoznak a makik, bőgőmajmok és az emberszabású majmok. (Az ember a főemlősökkel közös ősből kb. 80 millió éve fejlődött tovább.)

A rágcsálók képezik az emlősök legnagyobb fajszámú és egyedszámú rendjét. Közös sajátosságuk az állandóan növő metszőfog, valamint a hiányos fogazat. A rágcsálóknak nincs szemfoguk. A zápfogak felülete a növényeket fogyasztó rágcsálóknál redős, ilyen például az ürge vagy a hörcsög fogazata.

Ürgecsalád
fotó: Molnár Gyula

A hazai rágcsálók zömét két kisebb termetű, de népes fajszámú csoport: a kisebb, lekerekített fülű, rövidebb farkú pockok, és a hosszabb fülű és farkú egerek alkotják.  Az egerek mindenevő rágcsálók, így a zápfoguk felülete gumós. Lomberdeinkben az erdei pocok, míg a réteken, szántóföldeken a mezei pocok gyakori.

Mezei pocok
forrás: tananyag.almasi.hu

 Az emberi településeken elszaporodott „házi egér” néven emlegetett állat a zoológusok véleménye szerint több faj komplex elnevezése. Hazánkban főként a délkelet európai güzüegér terjedt el.  

Güzüegér
forrás: mege.hu

Sok betegséget terjeszt a házi és a vándorpatkány.

Rágcsáló fogazat képe
forrás: sulinet.hu

A rágcsálók közül a tetszetős külsejű európai vagy közönséges mókus a legnépszerűbb, amely erdőkben, parkokban az ország egész területén látható.

Európai mókus
fotó: Matti Parkkonen (wikimedia.org)

A nyúlalakúak kistermetű növényevők, hátsó lábuk nagyobb és izmos, farkuk rövid. A rágcsálókhoz hasonlóan hiányos a fogazatuk és a metszőfoguk is állandóan nő, koptatni kell, de a nyúlalakúaknak a felső két metszőfoguk mögött másik két, állandóan növő metszőfoguk is van. Magyarországon két nyúlfaj él vadon: a füves területeken mindenhol előforduló hosszabb fülű mezei nyúl, és a rövidebb fülű, kisebb testű, csak a homokos területeken gyakori üregi nyúl.

Mezei nyúl
fotó: Molnár Gyula

A házi nyúl őse az üregi nyúl.  
fotó: Eric Steinert (wikimedia.org)