Skip navigation

4.1. Moszatok

Ebbe a csoportba eltérő testszerveződésű és fejlettségű moszatok tartoznak, így rendszertanilag több moszat törzsbe sorolhatók.  Legegyszerűbb felépítésű moszatok egysejtűek, melyekről az előző fejezetben (3.4. alfejezet) már tettünk említést.  Korábban már vázoltuk, hogy az egysejtű és többsejtű élőlények nem különülnek el élesen egymástól, hiszen átmeneti állapotok is megfigyelhetők. Ez jellemző a moszatokra is. Az egysejtű moszatoknál már valamennyivel bonyolultabb felépítésűek azok a moszatok, amelyeknél az osztódás során néhány sejt együtt marad, és úgynevezett sejttársulást hoz létre. Ettől még bonyolultabb (fejlettebb) állapot, ha az osztódás egyirányú és így hosszú sejtfonal keletkezik. A sejtek működése közötti elkülönülés attól az állapottól figyelhető meg, amikor a sejtfonal egyik vége letapad és csak másik vége osztódik. A továbbfejlődés következő lépését az elágazó sejtfonalak kialakulása jelentette, majd ezt követte a sejtfonalak rendezett elhelyezkedése, amit teleptestnek nevezünk. A teleptest sokszor levél- vagy csillárszerűen elágazó formákat hoz létre.  A moszatok a természetben nagyon fontos szerepet töltenek be, mert nagy tömegben fordulnak elő a vizekben – különösen a tengerekben - és a vízi állatok közvetlenül vagy közvetve velük táplálkoznak, így a moszatok a vízi tápláléklánc termelő szervezetei. A Föld légköri oxigéntermelésének jelentős részét is moszatok végzik. Az ember állatok takarmányozására, de emberi táplálékként is felhasználja őket. A Földön szinte mindenhol előfordulnak, ahol elegendő nedvesség van számukra.  Megtalálhatók a szélsőségesen hideg és meleg környezetben, mélyebb vizekben, nedvesebb talajokon, patak-, tengerpartok kövein. A moszattörzsek sejtfala a cellulózon kívül különböző kémiai anyagokból épülhet fel, mely alapján eltérő csoportokba (törzsekbe) sorolhatók. Általánosítható tulajdonságuk, hogy a fotoszintézishez használt színanyagok közül a klorofill (zöld színtest) mindegyikben megtalálható. Más színanyagok előfordulása, - például a karotinok és xantofillok (sárga színtestek) – eltérő a törzseknél.  A teljesen tiszta vizekben nagyon kevés moszatfaj tud megélni. A mérsékelten szennyezett víztől az erősen szennyezett vizekig mindig más-más moszatfajok fordulnak elő, így a vízszennyezettség mérésénél biológiai indikátor szervezetekként használhatják őket.  (Bioindikációról bővebben: http://www.bisel.hu ). Nem számítanak szennyezettnek a természetben előforduló sókban és szerves anyagokban feldúsuló vizek (szikes tavak, lagunák stb.), ahol a vízi környezetre jellemző fajok fordulnak elő.

A moszatok törzsei közül csak a jelentősebbeket vázoljuk.