10.3.4. Aggteleki Nemzeti Park
Az Aggteleki Nemzeti Parkot a földtani természeti értékek, felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvására hoztak létre 1985-ben. Területe a Gömör-Tornai-karszt, illetve az Aggtelek-Rudabányai-hegység egyes részeire terjed ki. 2001-ben bővítették, a teljes Esztramos-heggyel; területe így 20.170 ha lett. Karaktere a mészkőhegység karsztjelenségeihez kapcsolódó értékek (főleg barlangok), melyeket a triász időszakában, mintegy 230 millió évvel ezelőtt képződött kőzetek építik fel és a mérsékelt övi karsztfejlődés szinte valamennyi megjelenési formáját megfigyelhetjük bennük.
Az Aggteleki Nemzeti Park élővilága
Az Aggteleki-karszt és a Cserehát az Északi-középhegység flóravidékén belül a Tornense flórajárás része. A Kárpátok közelsége miatt a növényzet sok magasabb hegyvidékekre jellemző elemet tartalmaz. Szigetszerűen, ritkaságként néhány északi, magashegységi faj is előfordul. Az Aggteleki Nemzeti Park vegetációja két önálló részre tagolható, melyek választóvonala: Aggtelek - Teresztenye – Perkupa. Északra jobbára mészkőterületen sajátos karsztflóra és a középhegységi mészkedvelő vegetáció található, délre nagy kiterjedésű elsavanyodott talajú kavicsháton a nyugat-európai Heide-vegetációhoz sokban hasonlító növényzet él. Itt találhatók a gyertyános és cseres tölgyesek, a hűvös töböroldalakban pedig extrazonális bükkösök, szurdokerdő fragmentumok. Déli oldalakon melegkedvelő tölgyesek, a sziklásabb, sekélyebb talajú részeken sziklagyepekkel, lejtősztyepp foltokkal váltakozó molyhostölgyes bokorerdők láthatók. Az állandóan szivárgó rétegforrásokon kialakult gyapjúsásos láprét-foltocskák fontos növénytani értékek élőhelyei. A patakvölgyekben mocsárrétek, magassások és magaskórósok, patakkísérő égerligetek jöttek létre. Növényritkaságai a kakasmandikó, a kárpáti bennszülött ikrás fogasír; valamint az Alsó-hegyen előforduló bennszülött tornai vértő, a sárga hagyma, a szibériai harangvirág a szürke gurgolya és a napvirág.
A barlangoknak sajátos állatvilága van: a Baradlában élő vakfutrinka és vakrák, valamint a Vecsembükki-zsombolyból előkerült szálfarkú ízeltlábú, bennszülött fajok.
Az Aggteleki Nemzeti Parkban előfordul még: a futócincér, nagy fenyvescincér, havasi cincér. Az erdélyi kurtaszárnyú szöcskének, a halványzöld rétiszöcskének, a sötétzöld rétiszöcskének, a jajgató rétisáskának a fennsík, - főleg a Haragistya töbrei (a bioszféra rezervátum magterülete) - adnak életteret. A felszín alatti világ közel 500 barlanglakó és barlangkedvelő állatfaj számára nyújt életteret, amelyek közül számos csak itt él, vagy elsőként itt került leírásra. 28 európai denevérfaj közül 21 megtalálható itt, mert a függőleges aknabarlangok, a zsombolyok megfelelő élőhelyet biztosítanak számukra.
A madarak közül a parlagi és a békászó sas, a kerecsensólyom, a vörös vércse, a darázsölyv, a barnakánya látható ezen a területen. Ritka fészkelők: fekete gólya; füles kuvik; uhu; szürke küllő; vízirigó; kövirigó. A rágcsáló emlősök legritkább képviselője a kerti pele, de mellette a más pelefajok is megtalálhatók. A ragadozók közül a vidra, borz, nyuszt, nyérc és az igen ritka hermelin. Újabban kis számban megtelepedett a farkas és a hiúz, de Szlovákiából olykor bevándorol a barna medve is.
A kétéltűek közül a nemzeti park címerében is szereplő közönséges szalamandra is előfordul ezen a tájon. Az Aggteleki Nemzeti Parkról bővebben: http://www.anp.hu/ honlapon informálódhat.