7.2. Hazai erdők élővilága

Az erdő olyan természetes vagy telepített élőhely, amelynek jellegét fák sűrű csoportja határozza meg. A lombkorona záródik és a talajszinten ennek megfelelő növények jelennek meg. Az erdőben bonyolult életközösségek (biocönózisok) alakulhatnak ki.  A nemzetközi szakirodalomban az életközösségeket ökoszisztémáknak is nevezik. Az erdők a Föld legkomplexebb életközösségei, amelyben a függőleges tagolódás szerint egyaránt megtaláljuk a talajban élő mikroorganizmusokat, a földfelszínen élő mohákat, gombákat, cserjéket, lágy- és fás szárú növényeket. Állatvilága is többnyire gazdag. Az erdei életközösség jellegzetességeit összefoglalva a következőképpen definiálhatjuk: erdőnek nevezzük azt az életközösséget, amelyben mikroorganizmusok, növények, gombák, állatok kölcsönhatásban élnek egymással és uralkodó (domináns) növényeik a fák. Az erdőt alkotó fák szerint többféle erdőtípust különíthetünk el.

 A domináns fafajok típusa szerint: tűlevelű, lomblevelű, elegyes erdők.  Megújulásának módja szerint: telepített, szálerdő, sarjerdő. Erdőgazdálkodás szerint: őserdők, gazdasági erdők, egyéb rendeltetésű erdők.

Magyarország leggyakoribb lombos erdői:

            Bükkösök

A középhegységekben, 600 m felett találhatók, a lombkorona szinte majdnem zárt, ezért csak kora tavaszi aljnövényzete van. Legnagyobb fatömeget adó erdők, természeti és gazdasági jelentőségük is nagy.

Bükkös erdő
fotó. Krnács András

A bükk levelei
forrás: szent-gyorgyi.hu

Gyertyános-tölgyesek

A középhegységekben és az Alföld nyirkosabb talajú részein is előfordulnak. Főbb növényei: kocsányos- és kocsánytalan tölgy, madárcseresznye, egybibés galagonya, vörösgyűrű som, szellőrózsák, ibolyák, kankalinok.

Cseres-tölgyesek

Középhegységeinkben, dombvidékeinken 250-400 m magasságban a legelterjedtebb erdőtársulás. Fő fajai: kocsánytalan tölgy és a csertölgy. Főbb elegyfajai:  a mezei juhar, kislevelű-, nagylevelű- és ezüsthárs, mezei szil és a vadgyümölcsök. Jellemző cserjenövényei: fagyal, egybibés galagonya, húsos som, fekete bodza. A lágyszárúak közül a sások, ibolyák, kankalinok, harangvirágok, fekete nadálytő, szellőrózsa fordul elő bennük elsősorban.

A csertölgy termése
forrás: mzshome.net

Pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek

Az erdők és a füves területek között átmeneteket képeznek az erdős sztyeppék, melyekre kétféle erdőtípus jellemző. A nyirkosabb területeken az úgynevezett gyöngyvirágos tölgyesek, míg a szárazabb helyeken a pusztai tölgyesek alakultak ki Magyarországon. Az Alföldön egykoron gyakori erdőtípusok voltak, melyek erdőalkotó fája a kocsányos tölgy. Mai maradvány erdei mind védettek.

Kocsányos tölgy levele és termése
forrás: wood2000.hu

Magyarországon 4 tölgyfaj a leggyakoribb: a kocsányos-, a kocsánytalan -, cser-, és molyhos tölgy.  A négyféle  tölgy sajátosságait táblázatos formában mutatjuk be.

forrás: mzshome.net

A tölgyesek lomkoronája nem zár teljesen, így viszonylag gazdag aljnövényzete van. A dús aljnövényzet pedig fajgazdag állatvilágnak ad élőhelyet. Az erdő élővilágáról a következő  rövid filmekben tájékozódhat.

A Tölgy-kőris-szil ligeterdők folyók, vízpartok mellett fordulnak elő, melynek domináns fafajai: kocsányos tölgy, magyar és a magas kőris, mezei szil.

Magyar kőris
forrás: magyarno.com

Sajnos Magyarországon az erdők jelentős hányadát a gazdasági célból telepített erdők képezik, melyeket többnyire nem őshonos fafajok alkotják. Eredeti - úgynevezett őserdőt - már sehol sem találunk, mert elődeink az itt lévő erdők fáit saját céljaikra évezredeken át kihasználták. Gazdasági erdők például a nemes nyár ültetvények, melyek a folyók hullámterében, mezőgazdaságilag művelt területeken fordulnak elő. Az akácosok is telepítettek, mézelő faként hasznosítják. A fehér akác nem őshonos fafaj, ennek ellenére 2014-ben hazánkban hungarikummá nyilvánították az akácmézet. A tűlevelű erdőket képező fenyvesek jelentős hányada is telepített erdő, melyekben a kéttűs erdei fenyő és fekete fenyő a leggyakoribb Magyarországon.  Az Alpokalja vidékén láthatunk természetesnek nevezhető lucfenyő erdőket, a Bakonyban Fenyőfőn pedig az erdei fenyőerdők természetszerű állapota figyelhető meg.