Skip navigation

7.1.2. Az együttélés formái

Egy adott helyen vagy adott időben több élőlénycsoport vagy populáció élhet együtt. Az együttélésnek különböző formái lehetnek.

Mutualizmusnak nevezzük, ha két populáció közt olyan tartós kapcsolat van, mely mindkettő számára kölcsönösen pozitív. Legjobb példa a virágokat beporzó rovarok és a nektárt adó virágok kapcsolata. Bár ez a kapcsolat csak időleges lehet például a mérsékelt égövben (csak a virágzás idejére korlátozódik), de a virágos növények egy része és a beporzó rovarok túlélése és szaporodása az evolúció során erre a kapcsolatra épül.

Az együttélés másik esete a tartós, egész életre szóló együttélés, amit szimbiózisnak nevezünk. Ez a természetben gyakori eset; pl. a kérődzők és a gyomrukban élő cellulózbontó baktériumok; a tengerben élő viaszrózsa és a bohóchal; a zuzmókban együtt élő algák és gombák esete stb.

Ha két populáció térben azonos helyen fordul elő és nincs igazi kölcsönhatás közöttük, akkor a két populáció hatása mindkét fél számára közömbös (neutralizmus).

Kommenzalizmus (asztalközösség) esetén az egyik populáció számára pozitív, míg a másik fél számára közömbös a kapcsolat. Ilyen eset például a fák tövének szélárnyékában meghúzódó hangyabolyok hangyái és fák közötti kapcsolat vagy a fák törzsén élő mohák. Ilyen asztalközösség alakulhat ki bizonyos esetben a ragadozók és dögevők között: a ragadózók által meghagyott tetem maradványait a temetőbogarak elfogyasztják, de a ragadozók már jóllaktak, így számukra semleges ez a hatás.

Antibiózisnak nevezik azt a kölcsönhatást, amikor egyik populáció számára közömbös, de a másik számára kedvezőtlen hatás figyelhető meg. Ilyen például a dió levelében és gyökerében található növényi savak, melyek gátolják más növények csírázását, fejlődését. 

(Vannak ökológusok, akik szerint abban az esetben nem beszélhetünk a populációk között igazi kölcsönhatásról, ha az egyik populáció számára közömbös a másik hatása.)