10.3.6. Balaton-felvidéki Nemzeti Park

A több részegységből álló Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot 1997-ben hozták létre, melynek kiterjedése 57019,8 hektár, amelyből 11134 ha fokozottan védett terület. Karakterében a Balaton-felvidéki vulkáni jelenségekhez kapcsolódó természeti és kultúrtörténeti értékek a meghatározóak. Növényvilágából fokozottan védett a cselling, cifra- és lisztes kankalin, légybangó, pókbangó, poszméhbangó, mocsári kardvirág és az adriai sallangvirág. Több mint 200 védett növény van itt.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park főbb tájegységeinek élővilága

Tihanyi-félsziget

1952-ben az országban elsőként nyilvánították tájvédelmi körzetté (jelenleg a nemzeti park része). A Tihanyi-félsziget eredeti növényzete erdőssztyep vegetáció volt. Eredetinek tekinthető társulás a félszigeten a szilikát sziklagyep, melyen a hártyás galambbegy, a borzas szulák és a vetővirág. A külső-tó nádasa szép, egészséges és homogén, nyílt vízfoltokkal tarkított. Gerinctelen állatvilága szubmediterrán hatást mutat: megtalálható itt a nyugati ajtóscsiga, az óriás énekes kabóca.  112 fészkelő madarat tartanak számon, melyek közül érdekességképpen említjük a füles kuvikot, a nyári ludat és a fekete harkályt.

Pécselyi-medence

Változatos földtani felépítésű: középső- és felső-triász mészkőtípusok, dolomit, kúpkarsztok, kősáncok, szurdokok jellemzők erre a tájra. A természetes vegetációjából 67 faj (10 %) védett. A száraz tölgyesek és karsztbokor-erdők jellemző növényei közül a nagyezerjófű; madárfészekkosbor, bíboros kosbor fordul elő. A sztyepprétek szép virágai: a tavaszi hérics, a leánykökörcsin és a fekete kökörcsin. Gazdag cincér és futóbogár fauna jellemző rá, melyek közül például az Arias díszbogara, a mandulacincér; borókacincér és az aranyos bábrabló látható.

Káli-medence

Ezt a területet a kőhátak, kőtengerek, bazalthegyek kőzsákjai, a sztyepprétek (pl. Sásdi-rét), láprétek, tőzegrétek, tőzeg-mohás láptavak jellemzik. A lápos területeken van a szibériai nőszirom, a  széleslevelű gyapjúsás, a hússzínű ujjaskosbor, mocsári nőszőfű. A Sásdi-réten a fehérmájvirág, vidrafű, az illatos hagyma látható. Jégkori maradványnövény a lisztes kankalin (a címerben látható a rajza), melynek egyetlen stabil élőhelye csak itt található hazánkban.

Állatvilágában kimagasló értéket képvisel a szürkés boglárkalepke (Vörös Könyves), és a piros szitakötő.  A Burnót-patakban fajgazdag kérész- és álkérész fauna található. A füves területre jellemző a szalmacincér, aranypettyes futrinka, ragyás futrinka. A gerincesek közül a haris, a mezei pacsirta, barna rétihéja és az ürge meghatározó ezen a területen.

Tapolcai-medence és a tanúhegyek

Tanúhegyek  a Szent György-hegy, a Badacsony, és a Csobánc, melyek jellegzetes képződményei a bazaltorgonák. A vulkáni tanúhegyek társulásai: sziklagyepek, lejtősztyepp rétek, sajmeggyes bokorerdők, xerotherm tölgyesek, melyek között különös növénynek számít a pirítógyökér, a szúrós csodabogyó és a Szent-György-hegyen élő cselling. Vörös Könyves fajok: a borostyán szádorgó és a sziklai dercevirág. A gerinctelen állatok közül a nagyobb nedvességigényű lepkefajok fordulnak elő, mint például a zanótboglárka, mocsári tarkalepke, nádi acsa, lassú szitakötő  és a selymes futrinka. A gerincesek csoportjából a fürge csele, a tarka géb, kockás sikló, mocsári teknős, lábatlan gyík említendő. Madárvilága rendkívül gazdag, a hazánkban előforduló mintegy 370 madárfajból 190 faj ezen a  is megfigyelhető.

Keszthelyi-hegység

Ezen terület túlnyomórészt a felsőtriász időszakában dolomitból épütl fel. Karsztos jelenségek, bazalt-dolinák, szurdokvölgyek alkotják. Reliktum társulásként tarják számon az elegyes karszterdőt, melyben bükk és virágos kőris elegyedik. Érdekessége a fehér sás és a tarka nádtippan. A több száz méter hosszú bazaltfolyosókban igen érdekes, mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációk is találhatók (Tátika). A Gyöngyösi-patakot égeres láperdő kíséri. Állatvilága is gazdag, melyből a láncos futrinka, a kis apollólepke, a kis tűzlepke, a kis patkósorrú denevér és a fehértorkú denevér számít érdekességnek. A madarak közül gyakori a léprigó, lappantyú és a zöld küllő.

Kis-Balaton

Nagy kiterjedésű nádas-mocsaras terület. Mocsárrétek, magassások, zsombéksások, fűz- és égerligetek, bokorfüzesek tarkítják, melyek közül gyakori a vízidara, a lápi csalán. Ritka növénye a kis holdruta. Védett halai pl. a réti csík és a lápi póc. A Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó, nemzetközi jelentőségű vízi madár élőhely. Az eddig megfigyelt madárfajok száma 232, ezek közül 110 faj fészkel is a területen - 27 fokozottan védett faj, mint például a réti fülesbagoly, a hamvas rétihéja és a rétisas. Az emlősök közül a védett patkányfejű pocok és vidra, csalitjáró pocok, nyuszt és a borz látható.   

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkról bővebben a https://www.bfnp.hu/ honlapon tájékozódhat.