Skip navigation

6.6. Puhatestűek (Mollusca)

A puhatörzsek törzse a gyűrűsférgekhez hasonlóan az ősi laposférgekből fejlődött, csak az egyik fejlődési irányban a laposférgek, míg a másik ágon a szelvényezett gyűrűsférgek és ízeltlábúak fejlődtek tovább. A puhatestűek fejlődése a gyűrűsférgek szintjénél magasabb szintre jutott, mert emésztőmirigyeik vannak, elkülönült légzőszervük, szívük van és egyes fajaik fejlett érzékszervekkel is rendelkeznek. A differenciálódás eredményeként már testtájaik is vannak: fej, láb, köpeny és zsigerzacskó. A szárazföldi elterjedésüket elősegítette a héj vagy váz kialakulása, amely védelmet nyújtott számukra. A szárazföldi csigák – a gyűrűsférgekhez hasonlóan – nem váltak igazi szárazföldi állatokká. Ezt bizonyítja, hogy párás, esős időben igazán aktívak, a kedvezőtlen időszakot (pl. szárazságot) a házukba vagy más védett helyre húzódva vészelik át, a ház nyílását nyálkás, megszilárduló anyaggal zárják el. A háznak tehát nagy előnye van a védelemben, de hátránya, hogy nehéz vele mozogni, ezért a gyors mozgású fejlábúakban el is csökevényesedett.

A puhatestűek főbb rendszertani csoportjai

A puhatestűek (Mollusca; moll = lágy, puha) törzsének három fontos osztálya van: a kagylók, a csigák  és a fejlábúak.