Jelentősebb madár rendek és példafajok 5.

• A galambalkatúak rendjébe a Magyarországon mindenhol elterjedt balkáni gerle tartozik, amely a déli országokból elterjedve hazánkon keresztül Norvégiáig nagy számban fordul elő. Félő, hogy a balkáni gerle kiszorítja a hazánkban őshonos vadgerlét. Városokban tömegesen látható a házi galamb vagy a parlagi galamb. (a parlagi galambok valószínűleg elvadult házigalambok sokféle színű változatai)

Balkáni gerle
forrás: galambvilag.eoldal.hu

Az örvös galamb az erdőkben, de városi parkokban is látható

Örvös galamb
fotó: Molnár Gyula

• A bagolyalkatúak csőre és lába emlékeztet a nappali ragadozó madarakéra, de a hazánkban élő baglyok éjszakai ragadozók, így a hallásuk fejlettebb. A tévhiedelemmel ellentétben nappal is látnak, csak a látásuk nem olyan kifinomult, mint a hallásuk. A külső lábujjuk a funkciótól függően előre – hátra mozgatható, melyet vetélőujjnak nevezünk.  Tollazatuk mintázott, laza szerkezetű, a tollak vége „rojtos”, így röptük halk (nesztelen). Főleg rágcsálókat fogyaszt az elhagyott szarka vagy varjúfészekben, faodvakban költő erdei fülesbagoly.

Erdei fülesbagoly
fotó: Molnár Gyula

 Vidéki települések környékén előfordul a kistermetű kuvik, amely a rágcsálók mellett rovarokkal is táplálkozik.

Kuvik
fotó: Molnár Gyula

Kuvik hangja:  

• A harkályalkatúak többnyire élénk színű, kúszólábú, faodvakban költő madarak. Lomberdeinkben gyakori a zöld küllő, melynek hangja kacagásra emlékeztető ütemes rikkantás. Az erdei avarban gyakran fosztogatja a hangyabolyokat. Fekete – fehér -piros színezetű a nagy  fakopáncs vagy nagy tarkaharkály.

Zöld küllő
fotó: Molnár Gyula

Nagy  fakopáncs 
fotó: Molnár Gyula

Nagy  fakopáncs hangja: