3.6.1. A vírusok általános jellemzése

A vírusok felépítése nagyon egyszerű; tulajdonképpen egy fehérjeburok által körbevett örökítő anyagból: DNS vagy RNS molekulából állnak.  Egy vírusban csak egyféle örökítő anyag van, amely vagy dezoxiribonukleinsav (DNS), vagy ribonukleinsav (RNS). Egyedül életképtelenek, más élőlényekben élősködnek. Ezen tulajdonságaik miatt az élőlények rendszerében bizonytalan a helyük. A rendszertannal foglalkozó szakkönyvek legtöbbször a prokarióták bemutatásánál foglalkoznak a vírusok leírásával, de hangsúlyozni kell, hogy nem tartoznak igazán ebbe a csoportba sem.

A vírusok a gazdaszervezetbe jutva „átprogramozzák annak működését, arra késztetve, hogy a vírus anyagait termeljék. Anyagcseréjükhöz, a testük felépítéséhez a gazdaszervezet enzimrendszerét használják. Szaporodásukhoz is gazdaszervezetre van szükségük.  Fertőzéskor a gazdaszervezetbe juttatják a nukleinsavat, amely „átprogramozza” annak működését és arra készteti, hogy újabb vírusokat képezzen saját anyagából, így igen gyorsan, sokszor percek alatt szaporodnak el. A gyors szaporodás mellett a másik tulajdonságuk a nagyfokú változékonyság és ellenálló képességük. A kedvezőtlen környezeti tényezőket virion vagy inaktivált (nyugalmi) állapotban vészelik át. A baktériumoknál kisebb élőlények – nanométeres (nm) nagyságúak (1 nanométer = 10⁹  méter), - ezért az alakjukat és felépítésüket csak elektronmikroszkóp segítségével vizsgálhatjuk. A legkisebb vírusok, mint amilyen például a száj- és körömfájás vagy a dohány mozaikbetegségét kiváltó vírus csak 10-20 nm átmérőjű.