5.4. Bazídiumos gombák

A bazídiumos gombák onnan kapták elnevezésüket, hogy az ide tartozó fajok a fonal végén, bazídiumokban hozzák létre a 4 bazidiospórát. A legismertebb gombafajok tartoznak ide. A taplógombák kidőlt fákon, vagy gyenge, beteg élő fákon is megtalálhatók. A bükkfatapló gazdasági jelentősége nagy volt, mert a gyufa és a lőpor felfedezése előtt úgynevezett gyújtótaplót készítettek belőle. A bükkfatapló mellett még a lepketapló is nagyon gyakori.

Ehető bazídiumos gombák például a fülgombák, az ízletes vargánya, az őzláb gombák, pereszkék, csiperkék és az aszimmetrikus kalapú laskagombák.

Mérgező bazídiumos gombák: a gyilkos galóca, a légyölő galóca, tölcsérgomba.

A gombákat aszerint is csoportosítják, hogy a termőtest melyik része termeli a spórákat. A pöfetegeknek szinte a teljes termőteste spórát termel. A kalapos gombáknál a termőtestnek csak egy rétege termel spórát (többnyire a kalap alsó rétege), amely lehet lemezes (például a csiperke fajainál) vagy csöves (például a vargánya fajoknál).

 A gombafajokat úgy érdemes megtanulni, hogy az ehető gomba mellé állítjuk a legjobban hasonlító mérgező gombát. 

Erdőszéli csiperke (ehető) forrás: mek.oszk.hu	Gyilkos galóca fotó: Archenzo (wikimedia.org)
Nagy őzlábgomba	Párducgalóca (mérgező)
Mezei szegfűgomba (ehető) forrás: wikimedia.org	Kerti susulyka (mérgező) forrás: gombaportal.hu
Császárgomba (ehető) forrás: mikroszfera.hu	Légyölő galóca (mérgező)
Sárga rókagomba (ehető) forrás: terra.hu	Világító tölcsérgomba   (mérgező)  forrás: terra.hu