4.4.1. A nyitvatermők rendszertani csoportjai

Magvaspáfrányok

A páfrányok legfejlettebb csoportját a magvaspáfrányok alkották, amelyek átmenetet képeztek a csak hajtással rendelkező harasztok és a maggal is rendelkező nyitvatermők között, de ezek kihaltak.  A harasztokból induló törzsfejlődés során valószínűleg a magvaspáfrányoknál vált el a nyitva- és zárvatermők fejlődése. A kihalt magvas páfrányokhoz a ma is élő szágópálmák (cikászok) állnak legközelebb. A cikászoknak fás törzse van, de leveleik a páfrányokéhoz hasonlítanak.

Szágópálma
forrás: nyf.hu

Páfrányfenyők

A nyitvatermők legtipikusabb és legismertebb csoportja a tobozos nyitvatermők, amelyek legősibb képviselői a páfrányfenyők. Ma már csak egyetlen fajuk él: a Kínából származó páfrányfenyő (Ginkgo biloba). A páfrányfenyőt élő kövületnek tekintik, mert levéllenyomatai már a földtörténeti ókorból is megtalálhatók. Levele villás erezetű, lombhullató.  Kétlaki növény, a női jellegű fákon szabadon álló magkezdemények képződnek, a hím jellegű fán porzófüzérek láthatók. A magkezdeményekből kisebb dió nagyságú, büdös szagú magköpennyel körülvett magvak fejlődnek. A páfrányfenyőt parkokban láthatjuk, de gyógynövényként is ültetik.

Páfrányfenyő
forrás: biobolt.lapunk.hu

Leplesmagvúak

Ebbe a csoportba a csikófark tartozik, mely arasznyi magasságú, csökevényes, zöld vesszőjű kétlaki törpecserje. A csikófark Magyarországon ritka, védett növény.

Csikófark
fotó: Le.Loup.Gris (wikimedia.org)

Fenyők

A tobozos nyitvatermők legelterjedtebb fajai a fenyők és a ciprusok. A fenyőfélék családja több alcsaládra oszlik. A jegenyefenyők csoportjába az egytűs fenyők tartoznak, legtipikusabb képviselőjük a lucfenyő, melynek tűlevelei hegyesek, maximum 2-3 cm hosszúak, tobozai hosszúkásak és csüngők. Magyarországon csak a Bakony hegységben és az Alpok lábánál őshonosak. Az Alpokban és a Kárpátokban 1000 m feletti magasságban összefüggő erdőket képez.

Lucfenyő
forrás: wikimedia.org

A jegenyefenyő hasonlít a lucfenyőhöz, de tűlevelei laposabbak és puhábbak. Az ezüstfenyő Észak-Amerikából származik, a nevét onnan kapta, hogy a tűlevelei a viasztól hamvasak (ezüstösek). Mindkettőt parkokba ültetjük díszfaként hazánkban.  Magyarországon legtöbben a lucfenyőt használják karácsonyfaként, pedig a jegenye- és az ezüstfenyő nem hullajtja le a levelét a meleg szobában, viszont lassabban nőnek a lucfenyőnél, így drágábbak.

Az erdeifenyő-félék alcsaládjába tartozó erdei fenyő a tajgaövben őshonos, de ültetett erdőben a gyenge homokos talajon is megél. Az erdei fenyő kettesével álló tűlevelei általában 4-6 cm hosszúak (tápanyagban gazdag talajú helyeken 6-8 cm-ek is lehetnek, de 10 cm-nél mindig rövidebbek). A feketefenyő tűlevelei is kettesével állnak, de általában 8-12 cm hosszúak. A Balkánon, főleg meeg, mészköves, sziklás helyeken őshonos.

Erdei fenyő
forrás: wikimedia.org

A vörösfenyő-félék alcsaládjába tartozik a soktűs és lombhullató vörösfenyő, melynek rövidtűs (kb. 2 cm hosszú) levelei csomókban állnak. Az örökzöld ciprusfélék is ide tartoznak, melyek csíranövényei tűlevesek, de kifejletten pikkelyszerű levelei vannak.

Vörösfenyő
fotó: Antony Sorrento (wikimedia.org)

A fenyők csoportjába tartoznak a tuják, az életfák és a borókák is. A tuja hajtásai vízszintesen, az életfa hajtásai pedig függőlegesen állnak, leveleik pikkelyesek.

Táblázat: A nyitvatermők rendszertani áttekintése