6.10.5.Emlősök (Mammalia)
Az emlősök kisebb méretű emlősszerű őshüllőkből a középső triász időszakában alakulhattak ki. Ebben a korszakban az emlősszerű őshüllők a hüllőszerű őshüllőkkel azonos élőhelyen állandó versengésben éltek, de alulmaradtak, így a hüllők robbanásszerűen fejlődtek. Az emlősszerű hüllők a túlélésük érdekében feltehetőleg a hajnali vagy az alkonyati időszakban voltak aktívak, mert a hőszabályozásuk valószínűleg jobb volt a hüllőkénél. Az éghajlat hirtelen lehűlése – melynek legvalószínűbb oka egy nagyobb méretű meteorit becsapódása lehetett - a változó testhőmérsékletű hüllők virágkorának véget vetett, aminek következtében elsősorban a nagyobb méretű hüllők estek áldozatul. A kisebb termetű emlősszerű őshüllők túlélését a testméret és az éjszakai életmód is segíthette.
Vázlatosan tekintsük át, hogy a hidegebb éghajlat milyen változásokat eredményezett az emlősök szervrendszerében és működésében:
- A szőrös kültakaró jó hőszigetelése lehetővé tette a megtermelt hő megtartását.
- A bőrben található verejtékmirigyek segítik megelőzni az állat túlmelegedését.
- Az állandó testhőmérséklet miatt gyorsabb az anyagcsere, melyet a nagyobb felületű tüdő, a gyors anyagszállítást biztosító fejlett keringési rendszer biztosít.
- Az emlősállatok a szaporodási formájukban is függetlenedtek az időjárástól:
- az utódaik az anya méhében fejlődnek
- a kicsinyeiket az anya gondozza, és emlőiből tejjel táplálja.
Több évmillió alatt az emlősszerű őshüllőkből kialakult a mai emlősök változatos élővilága. A szárazföld mellett kiterjesztették az életüket a levegőre és a vízre is.