Skip navigation

4.2. Mohák (Bryophyta)

A mohák az első szárazföldi növények, de szaporodásukhoz még víz szükséges. Az ősi zöldmoszatokból fejlődtek, a testszerveződésük a teleptest szintjéig jutott el, nincsenek valódi szöveteik és szerveik.  Gyökerük nincs, így a vizet az egész testfelületükön veszik fel, többségük az erdők árnyas, nedves talaján él. Sok mohanövény egymás mellett elhelyezkedve mohapárnát alkot, egymás között vizet tartanak vissza, így kevésbé száradnak ki.   (Szárazon mért tömegük 20-40-szeresének megfelelő tömegű vizet tudnak felvenni). Vannak olyan mohák is, amelyek a fatörzseken, háztetőn, vagy sziklákon lecsurgó vízen, szerves anyag törmeléken élnek.  Annak ellenére, hogy ivaros szaporodásukhoz vízre van szükségük, a kiszáradást is jól bírják. Évekig képesek szárazon nyugalmi állapotban megmaradni, majd vízhez jutva újra fotoszintetizálni, és intenzíven fejlődni kezdenek. A moháknak nincsenek szállítószöveteik, ezért a vizet nem tudják magasra feljuttatni, így csak néhány centiméter magasra tudnak nőni. A fejlettebb lombosmohák levélszerű képződményeket hoznak létre, amelynek a felépítése és működése nem olyan, mint a szövetes növényeké. A mohák teleptestén megfigyelhető differenciálódott részeket gyökérszerű, szárszerű, levélszerű képződményeknek vagy gyökérkének, száracskának, levélkének nevezzük. Az ivaros szaporodásuk során a hímivarsejtek csak harmat- vagy esőcseppen úszva tudnak eljutni a petesejthez. Az ivartalan, spórás szaporodásuk már víztől függetlenül történik. Az ivaros és ivartalan szaporodásuk kétszakaszos egyedfejlődését nemzedékváltakozásnak nevezzük.