10.3.3. A konvenció fogalma

A dramatikus formában az idő tér és az ember jelenlétét összekapcsoló módok, sokféleképpen alakítható, és folyamatosan új jelentéstartalmakat felszínre hozó eszköze a konvenció. (Jonothan Neelands 1994)

Egy téma megismerését elősegítő konvenciók közé tartoznak a kontextus építő konvenciók, melyek közül néhány, amelyek az alsó tagozatos gyerekek életkori sajátosságának figyelembevételével, környezeti téma feldolgozásához alkalmazható.

• Történet alkotás megadott címre Jól alkalmazható egy- egy téma bevezető foglalkozásaként, ahol a teljes órát építhetünk a kiválasztott címre. Csak akkor van értelme ilyet terveznünk, ha a gyerekek semmiféle előismerettel nem rendelkeznek a kiválasztott témával kapcsolatban, mert csak így lép működésbe alkotó fantáziájuk. (Pl.: Egy újságcikk címe- Leégett az ősborókás) Ez a forma időigényes és játékrutint feltételez.
• Idegenvezető játék Ezt a formát használhatjuk a tájegységek, nemzeti parkok megismert helyszínének alaposabb tanulmányozására. ( Pl.: Alföld, Győr a vizek városa)
• Történet alkotása könyvben látható illusztrációra, képre jó kiindulási alapja lehet a gyerekek számára ismeretlen téma feldolgozásához. A képre, mint alapszituációra építhetünk. (Pl.: Parlagfűmentesítésre felszólító plakát, egy kép egy pandáról, egy olajtól átázott tollú madár, hulladékhegyek)

A környezetvédelmi problémák kontextusát felépítő konvenciók: a szerep a falon, közös rajzolás, naplók, levelek újságok üzenetek, állóképek, térképek ábrák készítése, jellemző tárgyak bemutatása. A megértést egyrészről narratív konvenciók szolgálják (egész csoportos szerepjáték, gyűlés, interjú, „forró szék”, szakértőség, tanári szerepvállalás), szerepük elsősorban a hangsúlyozásban van. Másrészről összefüggések feltárására valók a szerepcsere, kiscsoportos improvizáció, újrajátszás, képaláírás, beépített szereplő, mímes játék, revü), melyek a téma mélyebb értelmezését teszik lehetővé. Az un. reflektív jellegű konvenciók (pillanat megjelölése, narráció, mélyítés, Hogyan történt, tanúskodás, gondolatkövetés, belső hangok), amelyek alkotóak, kreatívak a témához kapcsolható cselekvések továbbgondolását segítők. (Kaposi, 1995)

• Te mit tennél a helyében? Ha kiemelünk egy olyan szituációt, amit nem ismernek a diákok és erre mi keresünk megoldásokat, a mérleg nyelve, vagy a véleményvonal használatával, vagy kiscsoportos improvizációkkal, felszínre hozhatjuk a gyerekek gondolatait, anélkül, hogy konkrét megoldások megítélésével foglalkoznánk.
• Egy elem megváltozatása olyan lehetőségeket ad egy ismert probléma megértéséhez, ami a további cselekmények más szálon való továbbhaladásának lehetőségét is megmutatja. Hogyan folytatódna a történet ha, Pl.: Az erdő lakóinak mégsem kell elköltözni? Ha az utcák tiszták lesznek)
• A szerepcsere jó lehetőség arra, hogy más szereplő nézőpontjából is megismerjük az adott helyzetet. (Pl. A kivágásra kerülő fák, a favágó, a fán lakó állatok is elmondják a véleményüket.)
• Interjú, mint konvenció nagyon sokat segíthet akkor, ha a gyerekek között vannak olyanok, akiknek előismerettel rendelkeznek az adott témával kapcsolatban és vannak olyanok, akik még nem. Az interjú alanya egy olyan személy, akinek vannak előismeretei. Az interjú ösztönzi a gyerekeket a kutató munkára.
• Történet mesélése akkor nagyon izgalmas, ha egy kívülálló (néző) vagy egy történetbeli másik szereplő narrálja a némajátékkal játszó szereplőt. (Pl. Az erdő kivágását egy feketerigó tudósítja a magasból.)