4.2.1. Monologikus közlés módszerei
A tanári előadás egy téma logikus, részletes, viszonylag hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál.
Szerkezeti felépítése:
a) bevezetés
A bevezető szakaszban történik a téma előkészítése. Az előadó tanár vagy diák először felveszi a kapcsolatot a hallgatósággal, közli az előadás témáját, majd röviden felvázolja előadásának szerkezetét. Ebben a szakaszban kerül előtérbe az is, hogy a megértéshez milyen előzetes ismeretekre van szükség, amit maga az előadó tanár vagy a kiselőadást tartó diák is felvázolhat.
b) kifejtés
A felvázolt szekvenciálisan vagy strukturálisan felépített témaváz kifejtésére kerül sor a 2. részben. Az előadásoknak ebben a szakaszában a figyelem megtartása érdekében az előadó bekapcsolhat más módszereket is. pl: szemléltetés, olyan kérdések megfogalmazása, melyekre nem a hallgatóságtól vár választ. A téma kifejtése sokszor több síkon is futtatott elemző és összehasonlító elemeket is tartalmaz.
c) következtetés, összegzés
Az utolsó szakasz szerepe a téma leglényegesebb elemeinek kiemelése, összefoglalása, rendszerezése a fő kapcsolati összefüggések rögzítése. A tanulói kérdésekre és azok megválaszolására is ekkor kerül sor.
Előnyei: nagy létszámú csoportnál a leggyorsabb módja az ismeretátadásnak.
Hátrányai: Csak azok a tanulók figyelnek valójában, akik együtt tudnak, vagy akarnak haladni a pedagógussal. Kisiskolás korban csak rövid és más módszerekkel ötvözött előadások lehetnek alkalmazhatóak és hatékonyak.
A tanulói kiselőadás is a monologikus szóbeli közlési módszerek közé tartozik, amelyben az összefüggő közlés nem a tanártól, hanem a tanulótól származik.
Alkalmazására a környezetismeret tanításában 3-4. évfolyamtól kerülhet sor, olyan tanulócsoportokban, ahol a gyerekek kommunikációs szintje és előismeretei ezt lehetővé teszik. Minden esetben tanár alapos előkészítő munkáját feltételezi. A kiselőadás támaszkodhat a tanulók egy - egy olvasmányélményére, valóságos tapasztalatára, de igényelhet alapos könyvtári vagy egyéb kutatómunkát is. A kiselőadást tartó tanuló számára, egy olyan komplex fejlődési lehetőség, mely által élményszerűvé válik az ismeretszerzési forma, belső motivációja és pozitív hozzáállása lesz a témához. A felkészülés során módja nyílik a könyvtári munka, az internetes böngészés, azaz az önálló ismeretszerzés technikájának elsajátítására. Nem elhanyagolható az írásbeli és szóbeli kommunikációra gyakorolt fejlesztő hatása az előadás megtervezésével, megírásával, és elmondásával. Időtartama általában 5-10 perc.
A pedagógusnak ügyelnie kell arra, hogy csak jól megszerkesztett, szabadon előadott produkciók kerüljenek az osztály elé. Ugyanis csak így érhető el, hogy a kiselőadás az előadón kívül a többi tanuló számára is hatékony tanulási formává váljon.
Magyarázat a monologikus tanári közlési módszerek egyike, amellyel elsődleges célunk törvényszerűségek, összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértésének elősegítése. Az előadás módszeréhez hasonló, de annál rövidebb terjedelmű. Kisiskolás korban az 5-10 perces időhatár az optimális.
Fajtái (Brown és Armstrong 1984)
- értelmező Egy-egy fogalom megértést példán keresztül teszi. Pl: (Mit értünk helyzetváltoztató mozgáson? A napraforgó növényre utalva a gyerekek könnyen megértik a fogalmat, hisz tapasztalatokkal rendelkeznek.)
- leíró (Hogyan mozog a napraforgó? Megfigyelések, tapasztalatok alapján a folyamat bemutatásával világít rá a problémára, ezáltal egy új fogalom kialakítására.)
- okfeltáró (Miért változtatja a napraforgó a helyzetét? Magának a jelenségnek a feltárásán keresztül juthatnak a tanulók új ismerethez.)
A magyarázat hatékonysága feltételezi, hogy jól felépített, azaz logikus és jól követhető. A kiválasztott példák, a tanulócsoport előismereteivel adekvátak. A magyarázat során bemutatott és alkalmazott taneszközök, a megértést szolgálják. A tanári magyarázat során szükségesek a részösszefoglalások és ismétlések, melyhez jól kapcsolható a rendszerezésre és lényegkiemelésre alkalmas vázlat. A tanártól változatos és szabatos előadói stílust kíván ez a módszer.
Elbeszélés: Olyan monologikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy jelenség, esemény, folyamat, személy, tárgy érzékletes, szemléletes bemutatására szolgál. A tanulók képzeletét, érzelmeit mozgósítja. Környezetismeret órákon nagyon hatékony, főként a tájegységek tanításánál, mivel a gyerekek nagyon fogékonyak azokra az élményekre, amelyek tőlük távolabb eső vidékről szerzett valós tapasztalatokkal, élményekkel tarkított elbeszélése mentén prezentálják az új ismereteket számukra. Kisiskolás korban rendkívül fontos itt is a szemléltetés.